Vissza a szerkesztett változathoz
Tartalomjegyzék

I. évfolyam 1. szám - 2008. augusztus

Cikkek
Tisztelt Olvasó!
Mesélek
Augusztus 20-a története
Mi lesz veled Téglagyár?
Óvárosi Pitypangosok
Környezetvédelmi oldal - "Ne vágj ki minden fát!"
Kint is vagyok, bent is vagyok
Vers - Fazekas István: Fazekas nagyanyám
Véleményem szerint... - Mindig ésszel építünk?
Kisebbségi rovat
Óvárosi események
Bemutatkozunk
Tisztelt Óvárosiak!
A hajdani Rév ABC sorsa
Ági mama receptjei
Szűrővizsgálat

Tisztelt Olvasó!

A Faluvédő újság első példányát tartja a kezében. Manapság újságok tucatjaiból, számos rádió-tv csatornából tájékozódhatunk a világ dolgairól, és akkor még nem is említettük az internetet. Sokat tudunk a nagyvilágról, de azt nem, hogy ki a szomszédunk, mi történik a saját lakóhelyünkön, milyen volt a múltja, a jelene és milyen lehet a jövője. A Faluvédő az Óváros újságja, egy lokálpatrióta független civil újság. Reméljük, minden olvasónk megtalálja benne, ami megfelel az érdeklődési körének. Kérjük, figyelje, hogy újságunk ne keveredjen a beömlő reklámanyagok közé és olvasatlanul kerüljön a kukába, mert ez az Önök és a mi újságunk. Fogadják szeretettel.

Jankovits Márta

Mesélek

Elmondja: Vejmola Péterné Annus néni

1953-ban kerültem a férjem családjába, oda, ahol mindenki pék volt. Az apósom Vejmola Péter, a férjem és a testvére a Dori is péknek tanult. Az anyósom az Ágnes néni is tudta a mesterséget. Akkor még nem boltban vették az emberek a kenyeret, hanem péktől. Míg a Petit nem vitték el katonának, az édesanyjával sütötték a hatalmas házi kenyereket. A hátán vitte puttonyban, biciklivel még Füredre is. Mikor megjött a katonaságtól, már csak bérsütést vállaltak, ami azt jelentette, hogy otthonról az asszonyok kosárban hozták a kész kenyértésztát, ráírták a nevüket és a pékségben süttették meg. A képen a régi kisház látható. Elől volt egy szoba, mögötte az a helyiség, ahol állt a hatalmas kemence, akkora, mint egy szoba.
A pék éjfélkor kezdte a munkát. Szénnel telerakta a kemencét és amikor kellően forró volt, egy nyíláson kihúzta a forró parazsat, kitisztította a kemencét és telerakta a négy-öt-hét kilogrammos kenyerekkel.
Közepes nagyságú kenyerekből 27 fért el, ez kb. 140-150 kg. Reggel 7-kor volt az első "vetés" 10 órakor a második. A sütés előtt és utána is egy tiszta kefével, vízzel kenték be a kenyereket, hogy szép fényes legyen. Egy hétig is ehető volt, és ízben, minőségben össze sem lehet hasonlítani a mai kenyerekkel. Nemcsak kenyér sült a kemencében, hanem lángos, pogácsa, de nagyobb ünnepekkor a falusiak még fél disznót is süttettek a pékkel. Nagyon szép volt ez a mesterség, de nagyon nehéz. A pék szénnel rakta meg a kemencét, kitisztította, a teknőben kézzel gyúrta a kenyértésztát, a hatalmas péklapáttal tette a forró kemencébe, a 80 kilós liszteszsákot a hátán vitte és elviselte a sokszor 60 fokos hőséget is.
Az 50-es évek nemigen kedveztek az ilyen kis családi - ahogy ma mondják - vállalkozásoknak. Az anyósom egyre idősebb lett, a Peti meg már a katonaság után elment dolgozni a téglagyárba, így aztán megszűnt a pékség.
Úgy gondolom, egy ilyen nagyvárosban, mint a mienk, ma is megélne egy igazi pék, kemencében sült kenyérrel, péksüteményekkel, már ha akadna, aki vállalna egy ilyen nehéz munkát.

Annus néni

Augusztus 20-a története

A Szent Istvánra való emlékezésnek ugyan több, mint ezeréves hagyománya van, augusztus 20-a, mint nemzeti ünnep azonban mégis rövid múltra tekint vissza.

Az államlapítás ünnepe a körmenetből nőtte ki magát a 20. században. A középkorban az egész Kárpát-medencében élt Szent István kultusza, amely a török hódoltság alatt eltűnt. A kultusz fontos eleme volt a búcsújárás és az Aranybullában (1222) is meghatározott "szent király ünnepe", amelyet Székesfehérváron tartottak, bár kezdetben nem augusztus 20-án. A katolikus ünnep következő fejezete Mária Terézia korához kötődik, amikor uralkodói közbenjárással 1771-ben Raguzából (ma Dubrovnik, Horvátország) Bécsbe, majd Budára került a Szent Jobb ereklye. A királynő rendelete értelmében az időközben elpusztult Zsigmond-kápolnában őrzött ereklyét évente hat alkalommal lehetett közszemlére állítani, köztük augusztus 20-án. Rendelete egyben nemzeti ünnepnek minősítette Szent István napját. Az intézkedés ellenére az ünnep nem vált rögtön az ország egységét kifejező szimbólummá, ennek alapjait csak az 1818-ben először megtartott körmenet fektette le.
A körmenetnek egészen a második világháború végéig a budai vár adott otthont, nem pedig a pesti belváros, ahogyan napjainkban. A szokás történetében az 1848-49-es szabadságharc után több mint tíz éves kényszerszünet következett be 1860-ig. Ezután augusztus 20-a egyre népszerűbbé vált, és a körmenetet országos érdeklődés kísérte.
A francia forradalom mintájára a 19. század végén igény merült fel magyar nemzeti ünnep megalkotására is. Hosszas parlamenti vita indult, amely március 15. és augusztus 20. körül forgott. Az utóbbit ellenzői az esemény katolikus jellege miatt alkalmatlannak tartották a soknemzetiségű és vegyes felekezetű ország egységének kifejezésére. Végül 1891-ben mégiscsak nyertesként került ki augusztus 20-a, amit munkaszüneti napnak, korabeli elnevezéssel norma-napnak minősítették. A fent említett okok azonban megakadályozták, hogy általánosan elfogadott ünnep alakuljon ki, hiszen a körmenet elsősorban a katolikusok körében volt népszerű.
A vasúthálózat bővítésével párhuzamosan vidékről akár több százezren is a fővárosba érkeztek, a budai várt ellepték az ünnepi viseletbe öltözött emberek. Hasonló azonban nem mondható el a Bécsben székelő uralkodóról, aki nem vett részt a körmeneten, ez alól kivételt jelentett az 1917-es háborús év, amikor az utolsó magyar király, IV. Károly a menet élén vonult. A körmenethez kapcsolódó új, érdekes jelenség is felütötte a fejét, mégpedig a budapesti vásárlás: a városba érkező tömeg a körmenet után az utcákat rótta, hogy különféle portékákat vásároljon. Az újságokban megjelentek a „Szent István-napi vásár” hirdetések, az üzletek pedig teli polcokkal várták a látogatókat. Ez a vásárlási láz egészen az 1940-es évek végéig kitartott, csak a Rákosi-rendszerben szűnt meg. Ugyancsak a Monarchia végén bukkant fel újra egy elfelejtett szokás, az aratóünnep. Miniszteri kezdeményezésre elevenítették fel a néphagyományt, amely ekkor még nem kapcsolódott össze augusztus 20-val. Az új kenyér jelenléte csak fél évszázad múlva vált meghatározóvá.
Az első világháborúban és az azt követő években a nagyszabású ünnepségek elmaradtak. Néhány évnek kellett eltelnie, hogy a kialakult új politikai rendszer megfogalmazza önmagát és ennek megfelelően alakítsa az államiságot szimbolizáló ünnepet.
A Horthy-rendszerben fektették le augusztus 20-nak, mint nemzeti ünnepnek az alapjait. A korábbi szokások közül megőrizték a Szent Jobb körmenetet, a lóversenyt, amelynek tétje a Szent István-díj volt és az ünnepi mulatságot, amelyet rengeteg programmal bővítettek ki. Az új és a ma is létező szokások közé beemelték a tisztavatást, az ünnepélyes őrségváltást, a néphagyományok ápolását és a tűzijátékot.

K(áe)M

Mi lesz veled Téglagyár?

Beszélgetés Weller János képviselővel, a Vagyongazdálkodási Bizottság elnökével

kérdés: A Faluvédő Egylet a megalakulása óta (1998.) kiemelten foglalkozik a Téglagyár sorsával. Számunkra nem egy bezárt gyártelepet jelent, hanem Százhalombatta utolsó nagy természeti környezetét, csodálatos panorámával, védett növényekkel és állatokkal. (Az őzeket már megölték). Ideális hely kirándulásra, pihenésre, amíg nincs beépítve, amire nagyon reméljük, nem is kerül sor. Mi már számtalan javaslattal éltünk, legfontosabbnak tartva a természet védelmét, de mit mond Weller János?
válasz: Amikor évekkel ezelőtt képviselő lettem, úgy gondoltam, feltétlen kell ezzel a területtel valamit kezdeni. Ma már nem egészen így gondolom. Nem feltétlen és nem azonnal. Nem kér enni és az értéke évről-évre növekszik. Kaszálni kell a füvet, ami már megoldott és így semmi nem zavarja a védett növényeket és állatokat. Ki kell várni, amíg olyan befektető jelentkezik, akinek a beruházása a természeti értékeket nem károsítja. Így a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. El tudok képzelni egy magánklinikát vagy egyéb egészségügyi centrumot az egyik részen, ahol nem zavarja a kilátást. A Duna felé eső terület lehetne a város lakóinak, de a turistáknak is kiránduló-, pihenőhelye. Padokat, asztalokat kihelyezni, horgászni, szalonnasütő helyet kialakítani. A völgy hátsó része - ahol a növények élőhelye van - így védett lenne. Védőövezetként telepíteni lehetne helyben honos fákat, bokrokat. Talán még egy mini arborétumot is. Szép hely lenne egy apartman ház idősek részére. Húsz-harminc év nem nagy idő egy város életében, úgy vélem, várjuk meg a kedvező alkalmat. A testület részéről nem született még döntés, így tehát téves az az információ, hogy lakóparkot tervez a város. A magam részéről nem is támogatnám.
kérdés: Nagy gond a Téglagyár épülete, amit most kezd részleteiben bontani az Önkormányzat, mint tulajdonos. Valóban most már életveszélyes, amit mi is számtalanszor jeleztünk (10 éve még nem volt az). Titkárunk évekig meg volt bízva a terület őrzésével, vigyázott is, hogy ne legyen baleset. Nem is volt. Szemétlerakónak sem használták. Most a bontás kapcsán sokan érdeklődnek, mi lesz az épület sorsa, hova kerül a bontott anyag. A képviselő úr azt nyilatkozta a Hírtükörben, hogy az épület további bontása elhatározott tény, de a körkemence megmaradhatna, mint múzeumi érték. Milyen formában tervezik?
válasz: Igen, a legnagyobb gond az épület. Mára már életveszélyessé vált. Műemléki védettsége nincs (egyszer volt 45 napig, aztán furcsa módon lekerült róla - a szerk.), ezért fokozatosan lebontásra kerül. Ami megmenthető, az a körkemence. Ezt még meg lehet védeni és idővel a területrendezés után a nagyközönség részére is látogathatóvá tenni.
kérdés: Lesz-e Gulliver bábú a Téglagyárban? Amennyiben valaki nem tudná, ez egy hatalmas, 100 méteres bábú, aminek felállítása ellen nyílt levélben tiltakoztunk a megalkotójánál (olvasható az interneten). Állítólag sok látogatót vonzana, akik mind az Óvároson keresztül közlekednének. Egy ilyen bábú nem való ebbe a természeti környezetbe. Amennyiben a város mégis szeretné, hogy nálunk épüljön fel, számtalan kevésbé értékes hely van, ahol ez a monstrum elférne.
válasz: Az úriember, miután látta, hogy a civil szervezetek tiltakoznak az ötlete ellen, önként visszalépett. Ez nem jelenti azt, hogy máshol a városban nem építhetné fel, ha az pénzt hoz és sok látogatót. Úgy gondolom, hogy már az utóbbi miatt is, csak olyan beruházást tudok támogatni, ami nem terheli meg a Szent László utca így is jelentős forgalmát.

Jankovits Márta

Óvárosi Pitypangosok

A Pitypangos óvoda óvárosi tagóvodájában ebben a szellemiségben igyekszünk nevelni a ránk bízott gyermekeket. Az épületet a Városi Tanács épületéből alakították át 1971-ben óvodaépületté. A Pitypangos óvoda tagóvodája pedig 1982 óta.

Jelenleg a Micimackó-, a Pillangó-, és a Csigabiga csoportban állandóan 9 felnőtt (6 óvó néni és 3 dajka néni), valamint a kisegítő takarítónő és karbantartó gondozza, neveli és teszi örömtelivé a gyermekek napjait. Vidáman, nap mint nap sok–sok játékkal, mesével, versekkel, festéssel, rajzolással, beszélgetéssel segítjük a gyermekek fejlődését.
Programunkban a környezeti kultúrára való nevelés és az egészséges életmódra nevelés alapjainak a lerakásán fáradozunk. Szeretetteljes karácsonyi készülődés, mulatságos farsang, hangulatos, színes ünnepek, rendezvények, meseszínház, bábelőadások, városunkon kívül és belül tett séták, kirándulások, barlanglátogatások, változatos, ötletes tevékenységek teszik örömtelivé és otthonossá az óvodai életet.
Jó kapcsolatot ápol óvodánk az Óvárosi Nyugdíjas klubbal. Meghívásukra nagycsoportos gyermekeink vidám, kedves műsorral örvendeztetik meg az időseket.
A szülők bekapcsolódhatnak gyermekeik óvodai életébe. Partnereknek tekintjük őket a nevelésben, egy–egy program megszervezésében, lebonyolításában.
1979 óta szerb nemzetiségi nyelvvel is ismerkednek a gyermekek. Játékos dalok, versek segítségével kapnak ízelítőt a szerb kultúrkincsből.
Jövőképünkben az új óvodaépület birtokba vétele foglalja el a központi helyet. Már nagyon várjuk, hogy a gyermekek nevelése, fejlesztése minél zökkenőmentesebb, komfortosabb, színvonalasabb körülmények között történjen.

Zsidákovits Kati
óvoda vezető

****

Egyesületünk részéről a létesítendő új óvoda ügyében az állásfoglalásunk a következő, amit el is küldtünk levélben, javaslattétel formájában a képviselő-testület 2008. II. félévi munkatervéhez. Alapvető szempont új óvodára sürgős szükség van itt helyben. Meghallgattunk szülőket, a szülői munkaközösség elnökét, a vezető óvónőt. A vélemények a helyszín illetően eltérnek egymástól. Nagyon fontosnak tartjuk az új óvoda építését, ezért külön összehívtam a vezetőséget és hosszas vita után a következő a véleményünk: amennyiben a hely megváltoztatása és a testület újbóli állásfoglalása miatt veszélybe kerülne az építkezés, akkor inkább a Régészeti Parknál legyen, mint sehol. Az Óváros egyre bővül, főleg kisgyermekes szülők települnek le, ezért nagy férőhelyű óvoda szükséges.
A legmegfelelőbb helyszín az új óvoda építésére a mindenki számára elérhető távolságú, az erre a célra vásárolt 8.400 m2 nagyságú István király úti telek. Semmi nem szólt a megvalósítás ellen, központi részen van, az egyik oldala kiépített parkoló, a temetővel egy fasorral elkülönített, kb. 40-50 méter széles sáv választja el.
A temető csendjét és a szertartásokat egyházi vélemény szerint sem zavarja. A déli részen épülhetett volna az óvoda, a temető felőli részen elférne áruház, gyógyszertár, posta, orvosi rendelő, játszótér, stb. Kialakulhatott volna egy saját főtér az Óvárosban. A lakosság létszáma már mindezek meglétét indokolja. Több településen az áruházak az óvoda mellett épültek fel, mert nagyobb a forgalom.

Faluvédő Egylet

Környezetvédelmi oldal

"Ne vágj ki minden fát!"

Több ezer évvel ezelőtt óriási kiterjedésű őserdők borították Földünk szárazföldi részének csaknem felét. Mára ennek csupán ötöde maradt fenn, a többit elpusztították, vagy feldarabolták.

Az erdők pusztulásának elsődleges oka régióról régióra változik. A mezőgazdasági területek terjeszkedése, a bányászat, a települések, és az ipari fejlesztések a legfőbb okok közé sorolhatóak. A kereskedelmi fakitermelés messze a legnagyobb veszélyforrása az őserdők kihalásának, több mint a világ erdeinek 70 %-át fenyegeti. Elég bizonyíték van már annak megállapítására, hogy a második legfontosabb oka az erdőségek fogyatkozásának az ipari fakivágás, mely aztán további negatív következményeket von maga után, mint például az intenzív vadászat, állatok illegális kereskedelme.
A fakitermelés módja szintén csak növeli a probléma súlyát. A tervezetlen fakivágások és a hatékonytalan feldolgozás óriási mértékű fahulladékhoz vezet, míg a faipar átláthatóságának hiánya nagyon megnehezíti a fa nyomon követését. Ez lehetetlenné teszi annak megállapítását, hogyan kezelték az adott erőt ahonnan a fa érkezett. Mindez persze szabad utat ad a faipari cégeknek, hogy tovább folytassák felelőtlen és illegális tevékenységeiket világszerte.
A világ őserői krízisben vannak, 80 %-ukat már kipusztítták vagy tönkretették, és a megmaradt rész pedig illegális és destruktív fakitermelésnek van kitéve. Ez a bennszülött illetve a helyi közösségeknek szociális gondokat okoz, ami erőszakhoz, bűntényekhez és emberi jogaikat megsértéséhez vezet.
Ma körülbelül 1,6 millárd ember megélhetése, és 60 millió bennszülött túlélése függ közvetlenül az erdőktől.
Világszerte nő a fa iránti igény, amely persze tovább fokozza a problémát. Az Európai Unió például főképp azokból a régiókból importál faanyagot, amelyekben virágzik az illegális fakitermelés. Hihetetlennek tűnik, de az Európai Uniónak nincs törvénye az illegális fatermékek behozatalának megfékezésére. Az Európai Unió cselekvési tervében több törvény kidolgozását javasolja, ami az illegális faimportot is betiltaná. Mind a mai napig azonban az Európai Bizottság csupán önkéntes tevékenységet javasol, amelyeket széles körben alkalmatlannak tartanak az erdők és a tőlük függő közösségek védelmére. Ez nem lesz elég ahhoz, hogy őserdeinket megmentsük.
Kevesen vonják kétségbe az illegális fakitermelés negatív következményeit, de mit lehet tenni a probléma hatékony megoldására és a szomorú tendencia megfordítására? Egy erdő gazdasági értéke sokkal több a belőle nyert fa áránál. Bennszülött törzsek hagyományosan rengeteg terméket készítettek az erdők faanyagából, anélkül, hogy elpusztították volna az ökoszisztémiáját. Gumi, rostok, gyümölcsök, magok, virágok mogyorók és a méz csupán néhány azok közül, amelyeket a fák kivágása nélkül termelik az erdők!
Segítse a világ őserdeit azzal, hogy felelősségteljesen vásárol. Vásároljon újrahasznosított, vagy fa-mentes papírt, ez utóbbi mezőgazdasági hulladékanyagból készül (gyapot, kende, len, stb.). És mennyit nyerhetünk egy tonna újrahasznosított újságpapíron? 17 fát ment meg, 6 hónapra elegendő elektromos áramot spórol meg egy átlagos családnak, több, mint 30.000 liter vizet spórol meg, 75 %-kal kevesebb légszennyezésért felelős, 43 %-kal kevesebb energiába kerül az előállítása, mint a "szűz" papíré, és 35 %-kal kevesebb vízszennyezésért felelős!

K(áe)M

Kint is vagyok, bent is vagyok

Bár a lakótelepen nőttem fel, sokat voltam a nagymamámnál az Óvárosban. Talán éppen ezért közelebb is állt hozzám, mint a lakótelep. Nagyon örültem, mikor 1989-ben szüleimmel és testvéremmel beköltöztünk a faluba, a Duna-partra. Nagyon szerettem ott lakni, de ahogy az ember nő, más utakra tér. Családot alapít, elhagyja a régi otthont. Így történt ez velem is. Újból laktam egy ideig a lakótelepen, de azt a vágyamat, hogy egyszer saját házam lesz, sosem adtam fel.

Három éve lakunk a Meggyfa utcában, kicsit vegyes érzelmekkel. Van jó és van rossz oldala is. De talán kezdjük a jó oldallal. Vannak szomszédok. Persze ez nem mindig és nem mindenkinek jó. De mivel én egy kicsit félős vagyok, ezért örülök, hogy vannak szomszédok. Volt olyan eset, mikor a szomszédasszony elkezdett sütni, de egy tojással kevesebb volt otthon. Mit tegyen? Mivel a Matta-kert környékén nincs bolt, ezért gyorsan átugrott hozzám. Olyan is előfordul, hogy a frissen sült sütiből küld valamelyik szomszéd kóstolót. De persze van olyan szomszéd is, akinek semmi sem jó. Mint például, hogy ugat a kutya. Hát persze, mert nem tud beszélni, és különben is csak azért ugat, mert meghallotta, hogy megérkeztünk. Persze az nem baj, hogy az ő papagája folyamatosan csipog. Aztán jó az is, hogy hazamegyek a munkából és kiülhetek a hintaágyba, a teraszra, a kertecskémbe. Persze ha a kertemről beszélek, akkor - aki tudja, hogy mekkora - mindenki csak mosolyog, mert az a 48 m2 nem igazán nevezhető kertnek. Amúgy pedig ennek is megvan a maga előnye. Nem kell annyit gazolni, meg locsolni.
Akkor most lássuk, hogy mi nem jó.
Az, hogy közel vannak egymáshoz a házak. Ha kint vagyok a kertben az emeleti szomszéd mindent lát, mert az ő erkélye is azon az oldalon van, a másik szomszédnak meg a hálószobája van a kert felé, így ha le szeretne feküdni aludni, nem biztos, hogy a hangzavartól el tud aludni. Ha valaki hangosan hallgatja a zenét, akkor azt az egész Matta-kert hallja, vagy éppen 28-adszorra hallani ugyanazt a gyereknótát, nem igazán felemelő érzés. Ha egy kis csendet szeretnék a zűrös nap után, akkor a szomszédnál biztos buli van és nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is kiabálnak, mert esetleg egy kicsit már felöntöttek a garatra. Ha felém fúj a szél átjön a szomszédból a cigifüst, a csikkek az én kertemben landolnak, amit én nem szeretek. Ha hétvégén kicsit tovább szeretnék aludni, akkor a szomszéd gyerekek már kora reggel elkezdenek kiabálni, motorozni. Ahhoz, hogy bármit megvegyek, autó kell, hogy kimenjek a lakótelepre. Nincs egy bolt, ahova - ha hirtelen kell valami - el tudok gyorsan menni, pedig laknak a faluban annyian, hogy egy nagyobb bolt - ahol mindenfélét árulnának - elkelne. A gyerekeknek nincs egy hely, ahol játszhatnának, a legközelebbi játszótér a Duna-parton, vagy a Géza fejedelem utcában van. Nem látni mást, csak házakat egymás hegyén-hátán. Hiányoznak a fák, a bokrok. Nekem személy szerint az elején nagyon hiányoztak a madarak, bár azok mostanára már szerencsére megjelentek.
Hogy mit szeretnék? A legtöbben társasházban lakunk. Figyeljünk oda egymásra, próbáljunk meg alkalmazkodni egymáshoz és az adott környezethez. Próbáljunk meg egymás mellett békességben élni, ha már ezt a "közösséget" választottuk. Úgy gondolom, ha már Matta-kert lakópark az elnevezés, akkor legyen valóban olyan. Van még üres telek, ahol kis parkot, a gyerekeknek játszóteret lehetne kialakítani padokkal, asztalokkal. Legyen több fa, bokor. Amikor virágos Százhalombattáról beszélünk, akkor ne csak az Erőmű körforgalomig ültessenek virágot, hanem jöjjenek be a faluba is. Itt is élnek emberek, akik igénylik a szépet. Már ki vannak építve az utcák, lassan az építkezések is befejeződnek, lehetne gondolkodni a szépítésen.

KB

Fazekas István: Fazekas nagyanyám

Fazekas nagyanyám, mikor főzni kezdett,
kötényén a fodrok táncra kerekedtek.

Dalolt a sok lábas, a fazék fortyogott,
orrunk csiklandozták ezüstös illatok.

Odakint a kutyák nyelvüket nyeldesték,
bódított a szemük, sült húsos – álomkép.

Épp csak felmorogtak, hogyha valaki jött,
sunyin ácsingóztak megnyúlt orruk mögött.

Aztán ha elkészült, a terülj asztalka,
szürcsölt és falt vígan hét éhes unoka.

Tán imát sem mondtunk, s csak az volt a hála,
hogy a sok mosatlant hagytuk nagyanyánkra.

Véleményem szerint...

Mindig ésszel építünk?

Ez a kérdés óhatatlanul és igen sokszor felötlik bennem, amikor körülnézek városunkban. Az érdekes helyszínekre kiadott építési engedélyekre jó példa az óvárosi löszfal.

Úgy néz ki, hogy az engedélyt kiadó az egyetlen a városban, aki nem tudja, hogy a löszfal omlékonysága miatt kellett több tucat lakást felszámolni a környéken. Az engedély birtokában megkezdődött az építkezés, majd természetesen rövid időn belül a csodálkozás is. Nemcsak az építés alatt álló házak falai repedeznek, hanem a szomszédság több évtizedes épülete is. Sem építész, sem engedélyt kiadó illetékes nem vagyok, de a talajmechanikáról annyit tudok, hogy annak vannak szakértői, akiket meg kell kérdezni, azaz ilyen helyszín esetében az ő szakvéleményére és számításaira is szükség van. Természetesen a Faluvédő Egylet írásban jelezte a problémát, amire a polgármester úr az építkezés felfüggesztését és az eset kivizsgálását ígérte. Köszönjük az intézkedést. Jobb később, mint soha. Érdeklődéssel várjuk a vizsgálat eredményét.

Mormogó

Részlet a Faluvédő Egylet 2002. november 26-án kelt, a Polgármesteri Hivatalhoz írt leveléből

Az építési területek kijelölése egyre szétszórtabbá teszi a településszerkezetet, gyakran utólagos az átminősítés, az épületek már régen állnak, mikor úgymond "jogos" felháborodással sürgetik a közműveket. Továbbá vizsgálni kellene, hogy az agyagos partfal miként viseli el ezeket a nagytömegű építményeket, piaci értékesítésre szánt sorházakat, miként borul fel a talajvíz elvezetése, mely a völgyben lakóknak komoly veszélyt jelentene. Nagyon hiányzik a civil kontroll, a nyilvánosság a döntések felülvizsgálatában, a védettség ellenőrzésében, az egyéni akciók megakadályozásában.

Részlet a 2008. március 26-ai levélből

A helyi tapasztalatok szerint a Szabadság hegy szinte egésze mozog, mert nemcsak a Hun utcában, de még az Avar közben is szinte minden házban repedeznek a falak. A meggondolatlanság miatt a város eddig is többmilliós költséggel kényszerült támfalat építeni több ponton a főutca teljes hosszában, a templom feletti Hun utcában (itt már korábban lebontották a temető alatti hatalmas partfalat), a Keve és a Kelta közben, a Halom és tervezési folyamatban lévő Határ utcai egykori gyári lakásoknál.

Kisebbségi rovat

Tisztelt Olvasó!

A régen Százhalombattán lakók ismerik, hogyan kerültek elődeink 318 évvel ezelőtt az akkori Százhalomra és Battára. Új lakótársainknak szeretném ismertetni történetünket.

1689. november elején Arsenije Čarnojević ipeki pátriárka a császári kézbe került mai Skopjében meghódolt I. Lipót császárnak. 1690. augusztus 21-én kelt oklevele a szerbek számára a magyar korona fennhatósága alatt széles körű egyházi és kormányzati autonómiát biztosított a korábbi lakóhelyükön. A hadiszerencse azonban forgandó, az elfoglalt területek újra török kézbe kerültek, ezért elődeink a pátriárka vezetésével ki a Dunán hajókkal, ki gyalogosan, ki szekerekkel Magyarországra menekültek. A helyzet megváltozott, a császár ígéretet tett, hogy új lakóhelyükön is saját egyházi és világi vezetőik irányításával élhetnek. Így települtek le végig a Duna-menti falvakba Szentendrétől Ráckevéig. Három-négy olyan család is él ma Százhalombattán, akiknek a neve megtalálható az akkori adóíveken. 1750-ben a régi templom helyén felépítették már kőből a mostani templomunkat és mellette az iskolát. Dolgozni kezdtek a földeken, állatokat tartottak, de úgy gondolták akkor, ez egy ideiglenes állapot és várták a visszatérés lehetőségét. Történetünket a következő decemberi számban olvashatják.

Marinov Jován

A szerb templom jelenleg nem látogatható felújítás miatt, nyitás előreláthatólag szeptember közepétől.

Óvárosi események

Dunafüredi lakosként válogathatok a nyári programok között, mondhatni azt is, hogy változatos rendezvények közelében élek. A minden évben megrendezésre kerülő Battai Napok családom közös programjai közé tartozik, mint ahogy minden más városi rendezvény is. Mégis úgy gondoltuk, az idei évben a számunkra kieső Óvárosba is ellátogatunk és megnézzük a "falusiak" ünnepét, az Óvárosi Napokat.

Az odavezető úton morfondíroztunk, hogy milyen lehet a helyszín, vajon milyen programok fognak várni, és természetesen volt bennünk egyfajta kíváncsiság is, vajon hasonlít-e a Battai Napokra? Amint odaértünk, minden addigi kérdésünkre választ kaptunk.
A helyszínválasztás kitűnő volt, hiszen a kisebb gyerkőcök is találtak maguknak elfoglaltságot, amíg a szülő éppen egy koncertet nézett, vagy egy jót beszélgetett, a már régen látott ismerősökkel. A jellegzetes Duna szag, csak fokozta a bennünk lévő kellemes érzést. Jólesően szívtuk magunkba a pecsenyesütőből áradó illattal együtt.
Számunkra a programok csúcspontja a családi csónakázás volt, ahonnan megismerhettük a Téglagyár - Sánc hegy azon részleteit, amely csak innen volt látható, élményt volt a Budapesti Operettszínház fiatal színészeinek előadása is. Persze volt olyan program, amin nem tudtunk részt venni, de legközelebb nem hagyjuk ki őket, ígérem! Szóval ez nem olyan, mint a Battai Napok, nem is szabad összehasonlítani. Ez egy nagy családi vígasság volt! Áradt a szeretet és a jókedv mindenkiből. Mindenki ismert mindenkit, ebből adódóan nem ment el senki sem a másik mellett beszélgetés nélkül. A szervezésben biztos sok munka volt, színes, és nívós programok várták az odaérkezőket. Bár a tűzijáték elmaradt dicséret illeti meg a szervezőket, mint dunafüredi köszönöm, és kívánom, hogy jövőre még több városlakót vonzzon az óvárosiak szeretete és jókedve!

K(áe)M

Bemutatkozunk

2008. októberében lesz 10 éve, hogy egy lelkes kis csapat úgy gondolta, ideje feléleszteni a régi hagyományokat és az 1920-as években Százhalombattán működő Ifjúsági Egylet utódjaként létrehozta a Faluvédő Egyletet.

Sokan az akkori alapítók leszármazottai vagyunk, ezért is választottuk az egyesület helyett a régiek tiszteletére az „Egylet” nevet. Az idősebbek még ma is így nevezik a közösségi házat, amelyet az egész falu összefogásával építettek fel az 1930-as években. Akkor élénk kulturális élet folyt a faluban. Volt színjátszó kör, dalárda, legényegylet, leányegylet, varrókör, futballcsapat, bálok, teadélutánok, könyvtár. Itt volt az iskola, ami meghatározta a kulturális életet egy-egy lelkes tanító vagy pap vezetésével. A fiatalság nem várt sehonnan sem segítséget, összefogtak és Százhalombatta megye szerte híres lett, főleg az igényesen előadott népszínművekről. Az akkori egyleti tagok közül már csak négyen élnek, Bauer Istvánné Manci néni, Buzay Józsefné (Tóth Nusi), Stróbl Károlyné (Szabó Nusi), Balogh Józsefné (Kácser Teruska). Ketten, Csiszér Balázsné (Tóth Juci) és Sefcsik Pista bácsi nemrégen hunytak el. Mind a hatan a Faluvédő Egylet örökös tagjai. Mi folytatni szeretnénk a munkájukat, ha nem is a régi formában, de összefogni az Óváros régi és új lakóit, hogy úgy érezzék közösségben élnek, ahol fontos a másik ember, ezért szeretettel várunk mindenkit a Faluvédő Egyletben. Megtalálhatóak és elérhetőek vagyunk.
Októbertől a Baba Klub mellett (amely már szeptembertől várja a kicsiket) négy új klubot indítanánk, hogy ki-ki az érdeklődésének megfelelően tudjon választani. Terveink szerint lenne zenei, képzőművészeti, irodalmi és informatikai klub, ahol mindenkit szívesen várunk, a környezetvédelem és a közélet iránt érdeklődőket is. A közösségi ház új, fiatal művelődés szervezője Mészáros Szilvia rendszeresen tájékoztatja olvasóinkat a negyedéves programokról.

Tisztelt Óvárosiak!

Legyünk lokálpatrióták, szervezzük meg saját magunkat. Ne mindig mástól várjuk a segítséget. Egészen kicsi falvakban jól működnek a kis közösségek. Itt is ez a tervünk, hogy jöjjenek ki házaikból, hogy ne legyünk "alvó város".

Jankovits Márta
vezető szerkesztő

A hajdani Rév ABC sorsa

Szomorú látni a falu közepén a bezárt épületet. Utolsó tulajdonosa a Budakörnyéki ÁFÉSZ levélben azt kérte a helyi önkormányzattól, hogy az épületet a közösség részére hasznosítsa, ez esetben ingyenesen átengedi a tulajdonjogot a városnak. Kiderült, hogy amíg a felépítmény az ÁFÉSZ-é volt, az alatta lévő földterület a Magyar Államé. Az ÁFÉSZ megbízottja felkereste egyesületünket, hogy kísérje figyelemmel az épület sorsát. Megkeresésünkre az önkormányzat Kincstár- Adó és Vagyonkezelési Irodája részéről kedvező választ kaptunk, hogy a városnak szándékában áll megvásárolni a földterületet és hasznosításánál maximálisan figyelembe veszik az Óváros közösségi igényeit.

Ági mama receptjei

A süti kétféleképpen is elkészíthető, ezért van két hozzávalók felsorolás. Nagyon hasonlít a kettő egymáshoz, és mindkét féle képpen finom.

Hozzávalók 1.
fél kg rétesliszt
1 csipet só
20 dkg Rama margarin
1 csomag vaníliás cukor
8 dkg cukor
1 csomag sütőpor
1 egész tojás + 1 tojás sárgája
rum
tej
citromhéj

Hozzávalók 2.
60 dkg rétesliszt
15 dkg Rama margarin (vagy egy egész Rama, ha zsírt nem teszel hozzá)
10 dkg zsír
10 dkg cukor
1 csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
1 egész tojás + 1 tojás sárgája
rum
tej
citromhéj

Elkészítés
Két gombócot formázok belőle, majd kinyújtom. Az egyiket szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, megszórom búzadarával. Ráteszem a reszelt almát, amit még a tészta összeállítása előtt kinyomkodok és fahéjas kristálycukorral ízesítek. Utána ráteszem a másik adag tésztát, villával megszúrkodom, hogy kimenjen belőle a levegő. A maradék tojásfehérjével megkenem. Előmelegített sütőbe nagyon finomra sütöm.
Úgy is lehet csinálni, hogy a félig sült állapotban ismét megkenegetem a tojásfehérjével. Így pirosabb lesz. Ha a tojásfehérjét, porcukorral és kis citromlével kikeverem, akkor azt is rá lehet tenni a süti tetejére, úgy is nagyon finom.

Kanicsár Jánosné

Szűrővizsgálat

Egészséges, tünetmentes egyének artériás stiffness szűrővizsgálatát végezzük az óvárosi rendelőben (Százhalombatta, Szent László u. 17., telefonszám: 354-291) előzetes telefonos egyeztetés alapján.
Vizsgálat díja: 7.000,- Ft
Tekintettel a nagyon magas szív- és érrendszeri megbetegedésekre és halálozásokra, hirtelen halálozásokra, javasolt ezen szűrővizsgálat, ami kb. 10-15 perc fájdalommentes és nagyon pontos felvilágosítást ad az egyén érrendszeréről.

Dr. Pereczár Klára Mária
Dr. Tóth Béla

Faluvédő - Független civil folyóirat © 2008-2009. Faluvédő Egylet, Százhalombatta - Minden jog fenntartva
Vezető szerkesztő: Jankovits Márta
Készítette és karbantartja: Dragon és Társai BT.
Tárhely: BattaNet, Százhalombatta Város Önkormányzata Internet Központ
Értesüléseket átvenni csak a forrásra való hivatkozással lehet, az oldalon található minden tartalom felhasználása csak a tulajdonos írásos engedélyével lehetséges!