Vissza a szerkesztett változathoz
Tartalomjegyzék

I. évfolyam 2. szám - 2008. december

Cikkek
Karácsonyi köszöntő
Mesélek
Népek karácsonya
"Őszi dúdoló" a Pitypangos Óvodában
Ősz szele zümmög
Babaklub
Mindig ésszel költünk?
Olvasónk kérdezi
Téli tűzifa
Kisebbségi rovat (2.)
Vers - Medgyesi Ilona: Mekkorát téved...
Búcsúzunk
Ádám
Az öreg tölgyfa meséje
Klára doktornő rovata - Egészségünk érdekében
Tisztelt Lakótársak!
Kalendárium - Szent István király
Ági mama receptjei
Szűrővizsgálat
Felhívás!

Karácsonyi köszöntő

Ismét elérkezett karácsony napja. Jézus születésének napja, a szeretet, meghittség, boldogság ünnepe. Egy kis történet jutott erről eszembe, amit most meg is osztok Önökkel. Messze a családjától élt egy öreg néni, egyedül. A férje rég meghalt, már csak az öreg, hűséges kutya lesi gazdája minden mozdulatát. Csend van a kis házban, csak a kandallóban ropogó tűz hangja hallatszik. Ahogy a néni nézi a tűz játékát, eszébe jutnak a régi karácsonyok, amikor még a család, a gyerekek, unokák mind együtt ünnepeltek. Néha rápillant a telefonra, várja, hátha valaki felhívja. A kis szobára rátelepszik a szomorúság, a magány. Aztán egyszer csak fény szűrődik be az ablakon, hangos kiabálás hallatszik.
A néni odatopog az ablakhoz és szeme könnyel telik meg. A boldogság könnyeivel. A családja áll a kapu előtt. A gyerekek és az unokák hangosan kiabálják, hogy "Boldog karácsonyt!". A néni nagyon boldog. A család apraja-nagyja díszíti a kis fát, miközben karácsonyi dalokat énekelnek. Előkerül az ünnepi abrosz és a díszes tányérok. A sok finomság illata átjárja az egész szobát. Most már nyoma sincs a szomorúságnak. Vacsora után közösen eléneklik a "Mennyből az angyalt" és mindenki átadja az ajándékát. A néni számára a legszebb ajándék az, hogy a családjával ünnepelhet.

Kedves Olvasó!

A történet írása közben felmerült bennem egy kérdés. Valóban a szeretetet ünnepeljük ezen a napon, vagy egyszerűen csak az egész évben elfelejtett "szeretetet" akarjuk pótolni és lelkiismeretünket megnyugtatni azzal, hogy sok drága ajándékot veszünk ahelyett, hogy figyelmünket egész évben szeretteinkre irányítanánk és nemcsak ezen a napon. Az ünnep fergetegében álljunk meg egy percre, gondoljunk azokra, akik messze vannak tőlünk. A sok teendő közepette ne feledkezzünk meg a családunkról, szüleinkről, barátainkról. Ha nem tudjuk őket meglátogatni, akkor legalább telefonon hívjuk fel őket, hisz egy rövidke kis beszélgetés, nagyon sokat jelenthet számukra.

Ezekkel a sorokkal kívánok Önöknek boldog, szeretetteli, békés karácsonyi ünnepeket.

Kanicsár Beáta

Mesélek

Elmondja: Dubecz Lászlóné Jutka néni

Újra itt van a karácsony. Az üzletek tele vannak szebbnél-szebb drága dolgokkal, amelyek az ünnep estéjén, a karácsonyfa alá kerülnek.
Ezt látva eszembe jutott egy réges-régi karácsonyeste. Tizenegy éves kislány voltam 1944. karácsonyán. Szép is volt, de szomorú is. Százhalombattán a Gyorma út 15. szám alatt laktunk, ahol volt egy partoldalba vájt pince. Ott töltöttük az otthon lévő családtagokkal a telet, így a karácsonyt is. A front alatt itt volt az otthonunk, mert a bombázások alatt itt volt biztonságos. Unokaöcsém, aki akkor nyolc hónapos volt, megszépítette napjainkat. A pincében még nappal is sötét volt. Este egy nagy szögre felakasztott kicsi petróleumlámpánál gyűlt össze a család. Szerettünk még annak a kicsi fénynek is a közelében lenni és hallgatni a felnőttek meséit, történeteit. A kisgömböcöt, Mátyás király meséit, a tündérmeséket, mert ez megnyugtatott bennünket egy felfordult világban. Ezekben a mesékben a jó elnyeri jutalmát. Akkor, ahogy ma is, egy édesanya közelsége biztonságot adott. Úgy éreztem, mellette nem lehet semmi bajom. Beszélgetés közben a szemembe nézett, mosolygott így üzenve: "Ne félj, itt vagyok!" Miről beszéltünk? A háborúról, a bombázásról, hol lehet a front. Mi lehet a katonákkal?
Így érkezett el 1944. karácsony estéje. Az asztalon ott állt az a fenyőfa, ki tudja honnan? Titok. Mi úgy gondoltuk, a kis Jézustól kaptuk. Dísze nem volt, de gyertya égett alatta. Csend volt, a gondolatok messze jártak. Ki-ki a saját távoli családtagját kereste. Miért szép mégis nekem? Szeretetben éltünk egymás közelében. Egy volt akkor a fontos, a túlélés.
A későbbi karácsonyokon már ajándék is volt a kis Jézustól, amelyekkel együtt tudtunk játszani a testvéremmel, a barátnőimmel. Sok örömöt jelentettek ezek az egyszerű játékok, a malmozás, vagy a "Ki nevet a végén?". Szerettem a játszás örömét és a meséket is. Ma is, ha lehajolunk és mesélünk egy kisgyermekhez, beszélgetünk vele, így ismerjük meg őket, így lesz a felnőtt példakép az ő szemeiben, akit szívesen utánoz.
Sokat beszélgettünk a férjemmel a gyermekkorunkról, a családból jött történetekről, amelyek generációkon át öröklődtek. Szívesen mesélt a régi estékről, amikor a családtagok egymással beszélgettek. Édesanyja lámpagyújtáshoz készülve puha ruhával megtisztította a lámpa üvegét – megszépítve az estét - ujjával megkoccintva az üveget, annak csengésével kívánva a családnak jó estét. Minden alkalommal, amikor férjem ezt elmesélte, a szemében láttam, hogy újra hallja a lámpaüveg csengését.
A kisgyermeknek szerető családja adja az alapot az egészséges élethez. A szülő magához öleli, melegséget, biztonságot ad. Ezért a szülő a legfontosabb a gyermeknek, amit semmilyen játéktárgy bármilyen drága is, nem helyettesíthet. Karácsonykor több szeretettel, játszással és kevesebb játéktárggyal ajándékozzunk. Ezt saját családomból, a hivatásomból, harminckilenc évi óvónői tapasztalatomból tudom.
Egy kétsoros verssel kívánok békés karácsonyt a családoknak:
"De jó lenne, de jó lenne, ha az öröm útra kelne
S elindulna mindenhova, ahol eddig nem járt soha."

Dubecz Lászlóné Jutka néni

Népek karácsonya

Ausztráliában a Mikulás "szánját" nyolc fehér kenguru húzza. Valahol ő hozza a karácsonyi ajándékot, máshol a Jézuska. A lényeg azonban mindenhol ugyanaz: karácsonykor (legyen az télen vagy nyáron) együtt ünnepel a család. Bújjunk bele egy mesebeli hétmérföldes csizmába és lássuk, hogyan ünneplik a karácsonyt más országokban? Mit tesznek a fa alá, milyen ételeket esznek, és milyen hagyományaik vannak a körülöttünk lakóknak.
Angliában a családi körben eltöltött karácsony, illetve a faállítás szokása Viktória királynő idején (XIX. sz. közepe) terjedt el a britteknél német mintára. A Christmas, azaz Karácsony az év legfontosabb ünnepe. Christmas Eve december 24-e. Ezen a napon a családok az estét otthon töltik, barátokat fogadnak, iszogatnak, készülnek a másnapra, amikor Karácsony Apó telerakja a zoknikat mindenféle ajándékkal. Karácsony Apó egyébként a kéményen keresztül érkezik, hagyományosan egyenesen a kandallóba pottyan. A gyerekek ajándékkérő leveleket írnak neki, amit a kandalló tüzébe dobnak, hogy így jusson el az Északi-sarkra. December 25-e a Christmas Day, ez az ajándékozás napja. Ilyenkor jön össze a család is, és ekkor eszik a hagyományos karácsonyi ebédet, ami sült, töltött pulykából vagy valamilyen szárnyasból, sült krumplival, kelbimbóval, Christmas pudingból és aprósüteményből áll. A pudingot brandyvel flambírozva tálalják. A pudingba kerülő, alkoholba áztatott gyümölcsöket már hónapokkal karácsony előtt elkészítik és így érlelik.
Finnországban a karácsony 23-án kezdődik, de még nem ünnepléssel. Este, miután a gyerekek lefeküdtek, a szülők előkészítik a másnapi ételeket, rendet, tisztaságot varázsolnak mindenhová. 24-én reggelinél a család körbeüli az asztalt. Hagyományosan fahéjas tejberizs a reggeli, amelybe egy szem mandulát rejtenek. Aki ezt megtalálja, nagyon szerencsés lesz a jövő évben, ha fiatal lány az illető, akkor közeli férjhezmenetelre számíthat. A finnek karácsony napján megvendégelik a velük élő háziállatokat, illetve megetetik a fészkelő madarakat is. A karácsonyi vacsorához a felnőttek glöggöt (fűszeres forralt bor) isznak, amelyben mazsola és mandula is rejtőzik. A karácsonyi vacsora tradicionális északi ételekből áll. A heringet üvegfúvó módra általában rozskenyérben sült sonka követi, sült krumpli kásával. Mézes, gyömbéres süteményekkel zárják az étkezést. Éjszakára nem szedik le az asztalt, hogy a karácsonyi manók is jóllakhassanak, ha épp arra járnak. Karácsony első napja szigorúan a családé, ilyenkor nem illik szomszédolni, de még telefonálni sem. A rokonlátogatásra, barátok köszöntésére 25-én kerítenek sort.
Olaszországban a karácsonyi időszakban gyakran rendeznek dudás fesztiválokat. Különösen a déli tartományokban kedvelt ez a szokás, amikor a "zampognarik", a hegyi pásztor dudások leereszkednek a hegyekből és dudaszóval köszöntik a közelgő ünnepet, Jézus születésének napját. A karácsony is erről kapta a nevét "Natale", azaz születés. Nápolyban és a déli régiókban az emberek 24-én éjjel templomról templomra járnak, csak hogy láthassák a kis Jézust. A karácsony esti vacsora az olaszoknál hagyományosan hal, amelyből többféle is kerül az asztalra. A vacsorát mindig a híres "panettone", a karácsonyi kalács zárja. Karácsony másnapjának estéjén a gyermekeket meglátogatja a Strega Buffana nevű jó boszorkány. Söprűjén közlekedik Olaszország-szerte, és a jóknak mindenféle finomságot, a rosszaknak pedig szenet visz.
Lengyelországban a karácsonyi ünnepkör egy nagyon szép szokással kezdődik. 24-én este az eget kémlelik kicsik és nagyok, arra várva, hogy meglássák az első csillagot. Ez Lengyelországban a Betlehemi csillagot jelképezi, melyet ők Gwiazdkának neveznek. Aki először észreveszi a legelső csillagot, ezt kiáltja, ekkor a családtagok köszöntik karácsony ünnepét és egymást. A karácsonyi böjt szellemében karácsony vigiliáján, azaz 24-én éjfélig nem esznek húst. Az ünnepi asztal alá szalmát és szénát terítenek, arra emlékeztetve, hogy a kis Jézus jászolban született. A hagyományos ételek közül nagyon kedvelt a céklaleves, a mákos kalács és a hal. Készítenek erre az alkalomra kompótot is 12 féle gyümölcsből, megemlékezve Jézus 12 tanítványáról. Karácsonykor énekesek járnak házról-házra, szerencsét kívánva a háziaknak, akik megvendégelik őket. Az éjféli misére együtt megy a család.
Az írek lakásaikat az ünnep közeledtével gondosan feldíszítik. Az ablakba örökzöldekkel ékesített gyertyákat állítanak, általában hármat. A gyertyák a szent családnak mutatják az utat az éjszakában, a hármas szám pedig a szentháromságra (atya, fiú, szentlélek) utal. Az asztalra karácsony előestéjén kenyeret, tejet készítenek, az ajtót pedig nem zárják be. Ezzel fejezik ki vendégszeretetüket. Mária, József a kisdeddel bármikor betérhetnek, ha elfáradtak és megéheztek a hosszú úton. A gyerekeknek Írországban is Christmas Father hozza az ajándékot karácsony éjjelén a zoknijukba. A karácsonyi vacsoránál az asztalra általában pulyka, sonka, áfonya szósz és lángoló, brandyvel bolondított szilva puding kerül. 25-én István napján aztán kezdetét veszik a nagy utcai népünnepélyek. Ilyenkor az emberek maskarába öltöznek és különféle tradicionális szereplőkkel vidám jeleneteket adnak elő.

Remélem sikerült egy kicsit megismertetni Önökkel más népek karácsonyi szokásait, hagyományait. Azért ne feledkezzenek meg arról sem, hogy nálunk is van egy hagyományos karácsonyi finomság, a diós-mákos bejgli. Gyorsan lapozzanak Ági mama receptjeihez és süssék meg az ott található bejglit. Nagyon finom!

KB

"Őszi dúdoló" a Pitypangos Óvodában

Néhány éves hagyományként ismételten megrendeztük zenés, irodalmi összeállításunkat CSAK SZÜLŐKNEK.
A műsorban szerepeltek régi óvodásaink, szülők és nevelők együttesen. Az est színvonalát emelték azok a meghívott művészemberek, akik már gyermekműsorukkal megjelentek óvodánkban.
Célunk: egy kellemes kikapcsolódás alkalmával megmutatni a szülőknek, milyen értékeket közvetítünk gyermekeik felé az óvodai komplex nevelésünkben.
Igyekeztünk úgy összeállítani a műsort, hogy felejthetetlen élmény legyen mindazoknak, akik megtiszteltek jelenlétükkel bennünket. Szerettük volna elvarázsolni vendégeinket, igyekeztünk ünnepélyessé, meghitté tenni óvodánkat. Őszi pompába öltöztettük a helyszínt, csendes zenével, gyertyafénnyel vártuk vendégeinket.
A Fényjátékosok - amatőr üvegfestők baráti körének - kiállításán a képek csillogtak a gyertyafényben. Igazi fényjáték volt szemünknek.
A Felhőjárók előadása szívet, lelket melengető, megható élmény volt.
A néptánc, a citerazene, a megható irodalmi élmény, a gyönyörű ének és a programot záró népzene kellően fokozták a hangulatot, befejezésül Brahms: Magyar Táncával.
A műsorban felléptek:
- Felhőjárók: zenés pantomim előadás
- Bölöni Réka: népdal, népballada
- Fazekas Zsanett, Sebestyén Tamás: néptánc
- Sárközi Viktória: fuvola
- Kökönye Citera zenekar
- Budiásné Akli Edit: próza
- Pichler Erika: ének
- Körömi Lajos és neje: néptánc
- Gáspár Kinga: ének
- Gáspár Álmos, Köllő Attila, Vas Árpád: népzenei összeállítás
Természetesen rendezvényünk sikeréhez hozzájárultak a helyi vállalkozók, magánemberek anyagi támogatásukkal. Ezúton, még egyszer köszönjük.

Zsidákovitsné Kati óvónéni

Ősz szele zümmög

Őszanyó varázslatos ecsetjével óvodánkba is beszökött, hosszan gyönyörködhettünk a vadszőlő bordóba hajló és a páfrányfenyő aranysárga leveleiben. A Duna-parton sétálva recsegett-ropogott talpunk alatt a színpompás levélszőnyeg, megcsodáltuk a napsütésben csillogó víztükröt. Nagyítóval kerestük az apró bogarakat a fakéreg repedéseibe, megszámláltuk a még kapaszkodó leveleket kedvenc kis gesztenyefánkon.
Kosaraink megteltek őszi termésekkel: a gesztenyéből bábokat, a csipkebogyóból, tökmagból, préselt levelekből, a szorgos ki káposztából, hagymából, paprikából, uborkából. A Micimackósok almakalács sütését tervezik a héten, majd a hagyományokhoz híven sütőtököt és sült gesztenyét is kóstolgatunk. Napi vitaminszükségletünket szőlő, alma, körte és a ropogtatni való mogyoró, sárgarépa, karalábé formájában csemegézzük minden délelőtt.
Testi, szellemi fejlődésünkhöz az egészséges táplálkozás mellett a rendszeres mozgás is hozzátartozik. Nagycsoportosainkkal tornázni járunk az 1.sz. Általános Iskola tornatermébe, hétfőnként az új, korszerű uszoda vizében történik a gyerekek vízhez szoktatása szakemberek segítségével. Bekapcsolódtunk a Futabatta programba is, busszal utaznak a Főtérre, ahonnan a meghatározott távot lelkesen futják le a gyerekek az óvó nénikkel együtt.
Környezeti nevelésünk keretében a Madártani Intézet munkatársa Schmidt Emese tart érdekes, hasznos élményekben gazdag foglalkozást a gyerekeknek, legközelebb a téli madáretetésre készíti fel az óvodásokat.
A városban a közelmúltban megalakult Környezeti Munkaközösség óvodai szekciójának tagjaként örülök annak, hogy közelebbről is megismerkedhetünk az Óvárosban található nevezetességekkel, a védett növényekkel. Közvetlen környezetünk megszerettetésében, megóvásában nagy jelentőséggel bír a munkaközösség terveinek ez irányú megvalósítása. A felnőttek számára nagy élményt jelentett a lakótelepi óvodában lezajlott „Őszi dúdoló” című kulturális rendezvény. A Süni csoport óvónői nagy lelkesedéssel keresték meg és fogták össze a fellépő szülőket, volt óvodásokat, művészeket. Igazi értékeket közvetítettek, jó hangulatot, kellemes kikapcsolódást teremtve a hallgatóságnak.
A ránk következő hetek már az ünnepi készülődés jegyében telnek. Természetesen most is várjuk majd az anyukákat, nagymamákat mézes süti készítésre, cifrázásra, karácsonyi asztaldísz összeállításra.
Végezetül jó szívvel ajánlom figyelmükbe az ovisok almakalács receptjét – tessék kipróbálni!
- 4 egész tojás
- 20 dkg cukor
- 1 cs vaniliás cukor
- reszelt citromhéj - habosra keverjük,
- 30 dkg lisztet és 1 cs sütőport adunk hozzá.
- 1 kg kockára vágott almát és 1 cs olvasztott RAMA margarint keverünk bele.
- Sütési idő: 180 C°-on 50 perc

Górocz Györgyné Klári óvónéni

Babaklub

A Babaklub és Németh Barbara klubvezető, minden kedden 16-18 óráig várja
a babákat és a mamákat az Óvárosi Közösségi Házban!

Mindig ésszel költünk?

Karácsony közeledtével és a szűkülő hitellehetőségek közepette ez a kérdés óhatatlanul felmerül az emberben. Az alábbi személyes történeteim azt mutatják, hogy sajnos nem mindig.

Spórolunk, kerül amibe kerül
Munkám Budaörsre szólított. Mivel arrafele köztudottan sok a bevásárló központ, így hazafele indulva egyeztettem asszonykámmal, mit vásároljak (tej, kenyér, stb.). Az egyik nagyáruház parkolójában összefutottam egy battai ismerősömmel.
- Hát Te?
- Átugrottunk ebbe a boltba, mert a bedobott reklámújságjukban láttam, hogy az Izé majd 300,- forinttal olcsóbb, mint otthon. Ezért átautóztam, hisz így egy liter benzin árát megspórolom!
Döbbenten néztem. Több mint egy óra és vagy 3 liter benzin elautózása árán egy egész liter benzinre valót spórolt, azaz minimum 600 Ft-ot plusz a feleslegesen autózással eltöltött időt bukta a remek üzleten. Remélem Ő az egyetlen, aki így járt!

A modern technika csapdája
Ismerőssel egy kelet-magyarországi nagyvárosban volt dolgunk. Mivel a számítottnál hamarabb érkeztünk meg, így maradt időnk sétálni egyet a belvárosban. Ismerősöm egy kirakatot nézegetve elhatározta, hogy ajándékot vesz élete párjának, azonban nem volt nálunk elegendő készpénz, a boltban viszont nem lehetett bankkártyával fizetni. Sebaj, erre való a bankautomata, ami nem volt a látókörünkben. Semmi gond, mondja az ismerősöm és előkapja nemrég vásárolt méregdrága telefonját. Felmegyek a netre, igen kedvezményes a tarifám, és keresek automatát.
Mielőtt elkezdte a gombok nyomogatását gyors fogadást ajánlottam, hogy én gyorsabban és olcsóbban fogok találni megfelelő automatát.
Jelentem, megnyertem a fogadást. Az internet kapcsolat még létre sem jött, amikor egy járókelő - kérdésem alapján - készségesen útbaigazított minket.
A személyes kontaktus mindig gyümölcsözőbb, ráadásul még pénzbe sem kerül, hiába sulykolják úton útfélen az ellenkezőjét.

Karácsony és a fa
Sok-sok éven át mi is azok közé tartoztunk, akik járták az árusokat, hogy a legformásabb fával térjenek haza. De egyre inkább fájt a szívünk, hogy pár nap szépséghez egy élet kioltása árán jutunk hozzá, hisz a szemünk láttára száradt ki a pár héttel előtte teljesen egészségesen a földeken viruló fenyőfa. Kertünk nem lévén sem a cserepes fenyő vásárlása, melyet később kiültetünk, sem az esetleg már a kertben élő fa felhasználása nem jöhetett szóba, így vettünk egy műfenyőt.
Hosszú évek óta azt a kis műanyag fát rakjuk össze, díszítjük fel, és annak a karácsonyi fényeinél ajándékozzuk meg egymást örömmel, ráadásul ott az elégedettség is, idén is megkíméltünk egy életet.
Elképzeltem, ahogy a város főterén is egy élő és növekvő fát díszítenek fel évről évre féltő gonddal, ami a karácsonyon kívüli időben is gyönyörűséggel töltené el az arra járókat puszta jelenlétével.

Csen-csen gyűrű
Karácsony közeledtével mindenki állítgatja össze a listát, kit kell meglepnie bármilyen haszontalan dologgal. Józsi néninek vegyünk egy asztali divx lejátszót, igaz, TV-t is csak az időjárás jelentés miatt néz. Ági bácsinak meg kenyérsütő dukál, bár lisztérzékeny szegény. Nem baj, mindkettő trendi, és a rokonoknak biztos nem jut eszükbe ilyen drága és jópofa kütyüt venni az öregeknek, idén mi győzünk. Én vettem a fáradtságot és beszéltem mind Józsi nénivel, mind Ági bácsival. Beszélgetés közben az öregek elárulták, mire vágynának. Józsi néni régi álma egy feltölthető akkumulátoros lámpa, tudjon magának világítani, amikor kimegy a jószághoz a téli sötét hajnalokon. Ági bácsi meg egy hajszárítót szeretne, hisz a régi nyele már szigszalaggal van összefogva. Elbúcsúzás előtt a két öreg elárulta, biztosak benne, hogy ezeket a dolgokat nem fogják megkapni, hisz a városban élő gyerekek nem kérdezik őket, csak azt nézik, minél újabb és drágább legyen, amit hoznak karácsonyra. Nekik meg csak a gond marad a nyakukon, hogyan tudnák a felesleges holmikat elcserélni, hisz a becserélésükhöz több órán át kéne, nem kis pénzért, utazniuk.

"Az egyszerű mindig bonyolult!"
Ezzel az Einsteinnek tulajdonított mondással kívánok Önöknek Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet. Ne feledjék, a dolgok végiggondolása, az egymásra figyelés csak látszólag igényel sok energiát, hosszútávon azonban kamatostul megtérül.

Mormogó

Olvasónk kérdezi

Az István király úti építkezés miatt közterület marad-e az átjáró a Géza fejedelem utcára?
Igen, közút marad - felelte Kiss József a Műszaki Iroda vezetője. Az átjáró közút marad, az építkezés miatt volt időlegesen lezárva.

Téli tűzifa

Esténként mikor hazafelé sétálok furcsa módon, több mint harminc évvel ezelőtti emlékeim jutnak eszembe. Először kerestem az okát, aztán hamar rájöttem.
Emlékszem a nagymamám rosszul szelelő kályhájára, mikor hajlott derekával az esti fürdéshez készült elő. Kedvenc „kis unokája” lévén mindig gondoskodott arról, hogy ne szenvedjek hiányt semmiben sem. Falun élt, s jó magam sem ismertem sokáig a fürdőkádat. Szegény érdes kezű nagyanyám, özvegyen és félig vakon mindig úgy fűtött be, hogy az esti mosakodás után nem hogy tiszták nem voltunk, de jó füstösek is lettünk. Mondhatni úgy is, hogy jól értett a konzerváláshoz. De félre a múltat és a nosztalgiát!
Már megint köd van, vagy csak ködnek tűnik, gyermekkoromat idéző füst! Akaratlanul is kiskorom fürdési jelenetei jönnek elő. S mindez a XXI. század küszöbén! Mindamellett, hogy ez elszomorít, nem csodálkozom!
A jelenlegi gáz- és energiaárak oly mértékben növekedtek meg, hogy nem sarkallja a társadalmat másra, minthogy az emberek megpróbálják a legolcsóbb tüzelőanyagot beszerezni, melynek legkönnyebb útja az illegális fakivágás.
Ahhoz képest, hogy napjaink főbb témája a környezetvédelem, a globális probléma csökkentése, a társadalom nagyobb része, - s persze erről nem ők tehetnek -, a szénnel és a fával való tüzeléssel nem hogy óvják környezetünket, hanem növelik a széndioxid és szénmonoxid kibocsátás mennyiségét. S mellette ott van a másik probléma az illegális fakitermelés! Ez utóbbi nagyon aggasztó, hiszen az erdőknek alapvető szerepe a környezet megőrzése, a víz körforgatása. A fák kivágása lehet, hogy csak engem aggaszt? De belegondoltak abba, hogy az erdők, fák kivágása, milyen pusztító árvizeket okoznak?
Mi az oka, az egyre sűrűbb és egyre nagyobb áradásoknak? Belegondoltak abba, hogy a Dunaparton miért szakad le a löszfal, vagy miért csúszik meg a kertvége?
Nyilván sok oka van, de három alapvetőt mindenképpen meg kell említeni. Egyfelől a globális éghajlatváltozás, amely egyre szélőségesebb időjárást okoz, másodszor a nem megfelelő vízgazdálkodás, és végül az egyre több erdőlopás, illegális fakitermelés. S ez, amiért tollat ragadtam.
A tűzifa klasszikus értelemben – minő meglepő - fűrész és fejsze segítségével készül. Többnyire olyan fáról van szó, amely a haszontalan kitermelés során nem értékesíthető részként keletkezik. Vajon hányan gondolják így?
A fa hagyományokkal rendelkező tüzelőanyag. Biztosan mondható, hogy a legrégibb energiahordozó, melyet az emberiség használ. Bár sokak számára még mindig a mindennapok része, másoknak már csak az emlékezetében él a fáradtságos tüzelőanyag-előkészítés és a füstölgő tűzhelyek látványa.
A falopásnak két típusa "honosodott" meg. Mint ahogy azt látjuk, a rőzsehordó néne már csak a mesében van, inkább a kisebb tételekre szakosodó kerékpáros, vagy a nagyobb és szervezett módon begyűjtő tolvajok vannak, fejsze nélkül tördelve az élő fa ágait. De olyat is láttam, aki hagyományos családi bűnözéssel foglalkozik, s egyébként derékmagasságban vágja ki a fákat. S megakadályozni őket nem lehet! Magyarországon jelenleg megélhetési bűnözésként kezelik a fatolvajokat, és futni hagyják őket. Csak néhány adat az elmúlt évből az illegális fakitermelés mértéke több mint 1.000 hektár, kb. 3 milliárd forintértékben, amíg ezek visszapótlására csak töredékét fordítják. S az anyagi károk mellett felbecsülhetetlen a környezeti kár, mint például a talajkárosodás, és az élővilág degradációja. Egy elültetett facsemetéből évtizedek múlva lesz teljes értékű fa. A falopások visszaszorítását nagyon sok megelőző munkával lehetne elérni. De sajnos, mint ahogy azt már előzőleg leírtam a társadalmat a magas energia árak nem ösztönzik arra, hogy ne nyúljanak piszkos és a természeti lételemünket megcsorbító pusztító munkához.
Hiába beszélünk a környezetet sújtó problémákról, hiába beszélünk a megújuló energiaforrásokról, ha magasabb szinten nincs ösztönzés. "Divatba jön" ismét a szén-, a fatüzelésű, de még az olajkályha is. A puszta tények alapján lassan kezdem úgy érezni magam, mint gyerekkoromban, "füstösödünk", a minimális víz felhasználás érdekében visszatér a lavór is, csak a nagymamám hiányzik.

K(áe)M

Kisebbségi rovat (2.)

Tisztelt Olvasó!

1912 tavaszán hozott döntést a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye, hogy területén 14 községben iskolát fog építtetni alapítványok segítségével és lakossági adományból.
Zlatoje Popovity, akkori szerb plébános Úr és Vukoszava Gájity tanítónő odaadó szervező munkájának köszönhetően készült el elsőként már a következő évben, az óvárosban a Szent László út 86. sz. alatt a battai szerb iskola. Elsősorban a korabeli kereskedő, szentendrei főbíró és polgármester Dumtsa Jenő és felesége Blázsics Petronella nagylelkű adományából (3500 Korona az építkezésre és utána évente 100 K. fenntartásra!) és az akkori Batta 1600 fő lakosságából 425 fő szerb lakójától összegyűjtött 4366 K és 70 fillér közadományából (3 K házaspáronként és az éves adó 10%-a családokként). A felépült szép iskolát, 1913. szeptember 21-én, Kis Boldogasszony napján -(Ő a battai szerb templom védőszentje, mely a szerb Búcsú napja is)- Szteván Csamprag Érseki megbízott úr szentelte fel a boldog helybeliek és az örömünnepre meghívott nagyszámú egyházi és világi vendégek jelenlétében.* Védőszentje -mint minden szerb iskolának- Szt.Száva lett. Ő az Első Szerb Főpüspök, akinek napját január 27-én a mai napig megünnepli a kis közösségünk.
Az épület magába foglalta a nagy tantermet és a tanító 2 szoba-konyhás, kamrás lakását.
A szerb tannyelvű felekezeti iskola (csak meghatározott tantárgyakat tanítottak magyarul) fenntartását, a tanító és a takarító bérét a helyi pap, a kántor és a templomszolga béréhez hasonlóan a helyi Szerb Egyházközség állta az ún. papi földek helyi gazdáknak éves bérbe (árendába) adásából egészen az államosításig. Utána, amíg az óvárosban működött az Állami Általános Iskola tanteremként, az út felöli részt tanári lakásokként, hasznosították. A szerb nyelv oktatására pedig heti 2 tanrendi órát biztosítottak.
Jelenleg ismét az egyházközség tulajdonában van. Benne kapott helyet a Szerb Kisebbségi Önkormányzat irodája, "a klub" és egy szerény egyháztörténeti gyűjtemény. Itt folyik a hittan oktatás és itt tarja próbáit a Szt.Lázár egyházi kórus is.

Marinov Jován

* Lyubomir Lotity, egyházi iskolák felügyelőjének emlékezéséből

Medgyesi Ilona: Mekkorát téved...

Mekkorát téved, ki ketrecbe zárja
A büszke vadat
Sasmadarat,
Majd tapsolva örül, hogy mily lelemény,
Ő csak enyém.

Ostoba gőggel nem veszi észre,
A büszke madár
Nem repül már,
Nem sas többé a kalitban kuporgó:
Kopott holló.

Búcsúzunk

Megint elment valaki, akit egy egész falu tisztelt, szeretett. Már egészen fiatal korától ott dolgozott a gyárban és végül ő lett a gyárvezető, a Praczkó Jóska.
Még kisgyermekként ismertem és szerettem meg. Édesapámmal együtt dolgozott sok-sok évig az irodában. Soha nem tudtam úgy odamenni - pedig ez sűrűn megtörtént -, hogy ne adott volna valami kis ajándékot, vagy beszélgetett volna velem.
Később, mint a gyár első emberére, számíthattak az itt dolgozók, de a falusiak is. Segítség kellett valakinek? "Majd a Praczkó elintézi!" Meg is tette, segített ahol tudott. Neki is - ahogy sok battainak - az élete, az otthona volt a gyár.
Aztán sok évtizedig ritkán találkoztunk az utcán, vagy rendezvényeken. Egyszer azt hallottam, hogy beteg. Ígérte, hogy majd ha összejövünk, mesél a régi időkről. Erről már sajnos lekéstem. Akkor tudtam meg a televízióból, hogy örökre eltávozott, mikor el is temették. Így most az újságban búcsúzom tőle, kifejezve őszinte részvétem a családjának.

Nyugodj békében Jóska!

Jankovits Márta

Ádám

2006 szeptemberében Ádám fiúnk súlyos életveszélyes sérülést szenvedett. Az akkori tragédián túllépve megpróbáltunk minden erőnkkel a további gyógykezelésében segítséget nyújtani. Az orvosok azt mondták, hogy hosszú időbe telik a gyógyulás (2-3 év). Ez alatt az időszak alatt Ádám többször volt kórházban. 2008 februárjában hoztuk haza a kórházból, amikor egy civil szervezet "Összefogás Ádámért" címen gyűjtést szervezett a megsegítésünkre. 2007 márciusában feladtam a munkahelyem, hogy Ádámot el tudjam látni és ápolni. Ádám ápolásához szükséges dolgokat a barátok és ismerősök segítségével szereztük be. Minden szükséges dolgot kölcsönbe kaptuk.
Mivel Ádinak fejsérülése volt, bal oldalát nem tudta mozgatni, így szükségessé vált egy olyan speciális ágy beszerzése, amit több részben lehet állítani. Egy  felfekvést megelőző matrac is szükségessé vált, hiszen a nap nagy részét ágyban tölti. Az ápoláshoz nagyon sok dolgot kellett beszerezni. Ezt a mi keresetünkből nem tudtuk volna megvásárolni. Egy egész város fogott össze: rokonok, barátok, kollégák, ismerősök és sok ismeretlen jó érzésű, együtt érző ember. Akiknek a mai napig hálásak vagyunk így ismeretlenül is. A befolyt összegből jól kellett gazdálkodni, hogy minden egyes fillért Ádám ápolására tudjunk fordítani.
Akik hasonló helyzetben vannak, vagy voltak azok tudják, hogy minden gyógyászati eszköznek eléggé borsos ára van. Az OEP nem mindenhez tud támogatást adni.
Sikerült az Interneten felkutatni egy olyan Alapítványt, ahol ezeket az eszközöket sokkal kedvezőbb áron tudtuk beszerezni.
A maradék pénzt Ádám gyógykezelésére fordítjuk. Találtunk egy magánklinikát, ahol ezeket a betegeket nagyon jó eredménnyel gyógyítják, a minden napjaikat teszik könnyebbé.
RTM-s kezeléseket kap, ami egy elektromágneses kezelés, amivel alvó idegpályákat ébresztenek és hisszük, hogy újra megmozdul a karja és a lába. Már a negyedik kezelést kezdtük el. Az orvos szerint tíz kezelésre lenne szükség. Az ad hitet, hogy hasonló betegségben szenvedő emberekkel találkozunk, akik már több kezelésen túl vannak és elmondják, hogy milyen nagy változásokon mentek keresztül. Rettenetes küzdelem, élni akarás munkálkodik a sérült emberekben. Nem adják fel a harcot legyintve, hogy a sors akarta így.
A mindennapok gondjai mellett azt hisszük, hogy mi vagyunk a legelesettebbek, a legszerencsétlenebbek és feladjuk a harcot.
Mi ezt nem tehetjük meg, minden erőnkkel azon küzdünk, hogy Ádám lábra álljon és járni tudjon ismét. Ő is megvívja a mindennapi harcát... Márciusban vásároltunk egy olyan speciális kerekesszéket, amiben a megfelelő rögzítéssel állni tud. Akkor 3 perccel kezdtük, most 15 percet áll a gyógytornászok segítségével, akik naponta masszírozzák, hogy izmai ne sorvadjanak el. Ők már családtagnak számítanak, tudnak napi gondjainkról, és ha tudnak, szívesen segítenek bármiben. A koncert kapcsán sikerült a Sérültekért Alapítvánnyal is felvenni a kapcsolatot. A támogató szolgálaton belül sokat segítenek ők is. A betegszállítástól kezdve a személyi segítségig. Nagyon kedves és szimpatikus embereket ismertünk meg. Akiknek az ember a legfontosabb, és szeretettel, megértéssel teszik a munkájukat.
Mivel közeleg a Karácsony mindig az jár a fejemben, hogy mennyi segítséget kaptunk idáig. Sok szervezet ajánlotta fel a segítségét, aminek a legtöbbjével éltünk is. Minden segítséget nem tudtunk elfogadni, de köszönet érte, hogy gondoltak ránk. Ez is erőt ad a további gyógyuláshoz. A segítség sokszor onnan jön, ahonnan az ember nem számít rá! Ez is bizonyítja, nem vagyunk egyedül.
Van egy kedves barátunk, Mészáros Attila és családja, akik még a mai napig is sokat segítenek, a szállításban is, ha Ádámot kezelésre visszük. Sokszor a hétvégéjét áldozza fel értünk és ő azt mondja, ha Ádámról van szó ez nem áldozat számára.
Köszönöm elsősorban a szüleimnek, testvéremnek, a családomnak, rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, kollégáknak, Ádám barátjának, volt osztálytársainak, akik még néha látogatásukkal felvidítják Ádámot, hogy kitartottak mellettünk és mindig számíthatok rájuk. S, kívánom, hogy Ádám nehézségekkel és küzdelemmel kikövezett útja új, jobb irányba vezessen.
"Hiszen a múlt rövid villanás csupán, a jövőt be kell teljesítenie." Végig kell járnia az utat mindig csak egy lépést lépve, de ezt bátorsággal, szeretettel, és hittel tegye, s majd mikor léptei már határozottá vállnak akkor már szilárdan áll a földön újra.
Gondolom, van elég ideje arra, hogy megtalálja saját világát és álmait! Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek Békés és szeretet teljes Karácsonyt!

Soczóné Évi, Ádám édesanyja

Az öreg tölgyfa meséje

A domb tetején állt a vénséges vén tölgyfa. Ő volt a fák királya. Hatalmas ágai ősidők óta őrizték az összes fát a világon. Mint egy antenna érzékelte a fák születését és elmúlását. Már egészen fiatalon tudta fontos dolog vár rá. Akkor boldog volt és bizakodó.
Tudta, hogy sokféle fa van a világon. Egyik pár évig él, mások évtizedekig, még mások már akkor is éltek, mikor Ő még nem is volt. Különös képességet kapott. Érezte, ha egy fa szenved, beteg, vagy a végét járja. Sok fát a vihar csavart ki, vagy kettévágta egy villám, ilyenkor minden ága, minden levele beleremegett a fájdalomba, de tudta ez a természet rendje. Az egyik fa elpusztul, a másik megkapaszkodik a földben és növekszik. Az egyik fa ősszel lehullajtja a levelét, de tudja, tavasszal új nő rajta. A másik zöldell egész évben. Ezek voltak a kedvencei, a fenyőfák. Ismerte őket egytől-egyig. Látta őket felnőni, terebélyesedni. Mindegyik más volt. Az egyik világoszöld, magasra törő, a másik egész sötétzöld. Aztán az ezüstfenyők, ők a királynők. Akkor a legszebbek, mikor a hó fehérre varázsolja őket, mint egy menyasszonyt. Látta a hatalmas őserdőket, szinte együtt lélegzett velük. Érezte a belőlük áradó erőt.
Sokáig nyugalomban élt a tölgy. Látta az embert is, ahogyan békében szántja a földjét, de látta azt is, hogy fegyvert fognak egymásra. "Furcsa egy népség az ember" - gondolta a tölgyfa. Irtják egymást, de mi lesz, ha egyszer ez már nem lesz elég nekik és ellenünk fordulnak.
Egy nap hatalmas fájdalomra ébredt, mintha minden ágát egyenként vágták volna le. Reszketett az öreg tölgy. Látta, hogy amitől félt, bekövetkezett. Az ember a fák ellen fordult. Először a fejszék vágtak bele a fák törzsébe. Ez lassú halál volt. A hatalmas büszke fák derékba törve zuhantak a földre. Aztán a fejsze nem volt elég. Óriási zajos gépekkel rángatták ki, tépték ki gyökerestől a fákat. Kellett a hely az embernek. Égig érő házakat építettek a helyükre. De még ez sem volt elég. Gépek ezrei mentek neki a békésen lélegző őserdőknek. A földön minden fa kivágásával kevesebb lett a levegő, de ez az embert nem érdekelte. Mindent betonnal öntött le, és őrült sebességgel építette az újabb hidakat, utakat, toronyházakat. A tölgyfa érezte, itt a vég. Minden egyes fa pusztulását érezték az ágai, levelei. Az óriási ágai egymás után törtek le, és a törzse fájdalmában kettéhasadt.
"Mi vár még rám?" - gondolta. "Öreg már ez a tölgyfa - hallotta - ki kéne vágni." - mondta az ember. Rémülten látta, hogy egy sokfogú szörnyeteg közeleg feléje. "Végem van" - sóhajtozott a fák királya - "Nem szenvedek tovább". "De akkor ki vigyáz a többi fára, ami még megmaradt?"
"Majd én" - mondta egy hang. Fiatal fiú állt az öreg tölgyfa előtt. "Te érted, amit mondok?" - kérdezte csodálkozva és látta, nemcsak egy fiú, hanem sok-sok fiatal. Kezüket összefogva körülvették a tölgyfát és nem engedték a fűrészt közelebb. "Ezt a fát nem vágjátok ki, mert ez a fák királya. Amíg él, lesz fa a földön". A tölgyfa érezte új erő költözött meghasadt törzsébe.
"Talán újra nőnek az ágaim is" - reménykedett. "Talán még sem olyan rossz az ember?"
Az erő azonban nem tartott sokáig. A szenvedés, a fájdalom erősebb volt és a tölgy tudta itt a vég. A törzse egyre gyengébb lett, levelei megsárgultak, lehulltak.
"Már nem vagy egyedül" - hozott felé egy vékony hangocskát a szél. "Itt vagyok nem messze tőled. Még kicsi vagyok, de vigyáznak rám emberek. Én meg rád vigyázok, és hogyha elmész, rám vár a feladat. Őrzöm a fákat, de már nem egyedül."
"Levehetem a terhet magamról. Becsülettel szolgáltam évszázadokon át" - ez volt az öreg tölgy utolsó gondolata és törzse hatalmas roppanással kettétört. Boldogan halt meg, mert tudta, még sokáig élni fognak a fák a földön, mert az ember rájött, a fákat nem szabad kivágni. Köréje kell építeni, melléje, de a helyére SOHA.

Jankovits Márta

Klára doktornő rovata

Egészségünk érdekében

"Miért van, hogy a szívem csupa, csupa bánat?
Siratom halálát a gyönyörű nyárnak.
(Dsida Jenő: Ősz)

Az egészség nemcsak fizikai, de lelki, szellemi, társadalmi jólétet, jó közérzetet is jelent. Mindnyájan felelősek vagyunk a magunk, a családunk és egymás egészségéért is. A tél közeledtével elsősorban a fertőzéses, meghűléses betegségeket szeretnénk elkerülni: a helyes táplálkozás, mindennapos zöldség, főzelék, gyümölcsfogyasztás biztosítja a szükséges vitamin bevitelt. Különösen a C-vitamin bevitelre figyeljünk - ismert a savanyú káposzta és a csipkebogyó magas C-vitamin tartalma. Napi C-vitamin tabletta fogyasztása is szóba jöhet, nátha, betegség, kevés friss gyümölcs bevitele esetén. Őszi, téli élelmiszereink hagyományos, értékes részét képezik a száraz hüvelyesek (bab, borsó, lencse), a sütőtök, olajos magvak (dió, mák, mogyoró, gesztenye) - növényi olajokat, telítetlen zsírsavakat, nagyon fontos nyomelemeket, antioxidánsokat tartalmaznak. Tessék fogyasztani! Természetes védekezésünket a hidegebb hónapokban is segítik a gyógynövények - gyógyteák (kamilla, csipke, bodza, hárs), haszonnövények - gyógyhatással: fokhagyma, hagyma, torma. Teánkat ízesítsük mézzel: ez is gyógyító! A táplálkozás mellett a réteges öltözködés is részét képezi az egészség megőrzésének - ennek a mai divat ellene szól. Lányok! Jól gondoljátok meg: a fedetlen has és derék megéri-e, hogy betegséget szerezzetek, vagy esetleg évek múlva meddőségi gondokkal fogtok bajlódni (sok keserűség és anyagi költség mellett!) A lakások, munkahelyek optimális hőmérséklete (ne legyen túlfűtés!), a rendszeres szellőztetés elengedhetetlen egészségünk megóvása érdekében, csakúgy, mint a rendszeres mozgás - legyen az séta, kocogás, korcsolyázás, úszás stb. - ki mit szeret, vagy tehet, csak végezze, tegye! Kezdődő járvány idején fokozzuk a C-vitamin bevitelt, kerüljük a zsúfolt helyeket, szellőztessünk gyakrabban, sétáljunk a friss levegőn. A testi egészség mellet lelki egyensúlyunk, lelki békénk és jó közérzetünk is fontos – ezért is tesszük meg: bármennyire is ellene szól mai világválságos hangulatunk és környezetünk. Hitünk gyakorlása és aszerint való életvitelünk, jó olvasmányok, egy jó színházi előadás, zenehallgatás, vagy aktív zenélés, éneklés, közösségi munka, mind részei jó közérzetünknek. Az egymásra figyelés - családban és munkahelyen, vagy pl. a közlekedésben, ha lehet kicsit több udvariasság, türelem, tisztelet és szeretet, kevesebb durvaság és szitok sokban javíthatja lelki egészségünket. Egymásra vagyunk utalva - egymásnak adósai vagyunk - nem forint, nem euró - SZERETET - adósai. Adjunk minél több szeretetet egymásnak. Minden múlandó! Még a válságok is. Fogy az esztendő, advent közeleg: az elcsöndesedés és várakozás napjaiban örüljünk egymásnak, a hívságos, mulandó és változó dolgokról vessük tekintetünket és gondolatainkat az örök és változatlan felé.
Mindenkinek jó egészséget!

Dr. Pereczár Klára

Tisztelt Lakótársak!

Becsüljük meg annyira egymást és a turistákat azzal, hogy szemetünket nem a közterületre rakjuk ki.
A hozzánk ellátogatók útját, akik a földvárról szeretnék megcsodálni a Dunakanyarral vetekedő panorámát, ne kísérje az illegális szemétlerakók látványa. A képen látható hulladék 2008. november 7-én a földvárra vezető úton volt a többivel, csak ezen a részén Százhalombatta közterületének. Ne közpénzen kelljen elszállítani, vagy civil szervezetekkel felszedetni gondatlan emberek szemetét.

A Szerkesztőség

Kalendárium

Szent István király

Születését 969/970 környékére teszik, Géza fejedelem és erdélyi Sarolta fia volt. Géza különleges hatalmi pozíciót vívott ki magának. Elsősorban politikai megfontolásokból nyugat felé fordult, és megnyitotta a kereszténységnek az ország kapuit. Ebben keresztény feleségének, Saroltának befolyása is érvényesült. Egy bajor pap keresztelte meg őt, Mihály testvérét és 973-ban vagy 974-ben fiát, Vajkot is, aki a keresztség vizében és lélekben történt szent újjászületésekor a passaui egyházmegye védőszentje után az István nevet kapta.
István 995-ben házasságot kötött Gizellával. Amikor az ifjú trónörökös atyja halálakor, 997-ben átvette a hatalmat, a keresztény szellem és vallásos világnézet már szilárd gyökereket vert benne. Egyelőre azonban még véres csatákat kellett vívnia az ellene fölkelt törzsfőkkel. A Veszprém melletti győzelem és Koppány halála őt legfőbb belső ellenségétől, az országot pedig a pogányságba való visszaeséstől szabadította meg. Nagy érdemeket szerzett mind politikailag, mind pedig az ország katolikus egyháza érdekében. Politikai, társadalmi és vallási szempontból ő teremtette meg Magyarországot. Az 1000. év karácsonyán koronázták királlyá Esztergomban. Két fájdalmas esemény árnyékolta be élete alkonyát: két gyermeke elvesztése. Imre fia, akit a trónra szánt, - hisz másik gyermeke már korábban meghalt - 1013-ban egy vadászat alkalmával életét vesztette. Így nem maradt közvetlen örököse Istvánnak. A súlyos beteg király nővérének fiát, Pétert tette utódjává. Hetvenéves korában 42 évnyi uralkodás után Mária mennybemenetelének napján hunyt el. Istvánt az egész nemzet gyászolta. Székesfehérváron a bazilikában helyezték nyugalomra földi maradványait. Ünnepe: augusztus 20.
A világegyházban: augusztus 16.

Mészáros Szilvia

Ági mama receptjei

A karácsony elmaradhatatlan süteménye a mákos- és diós bejgli. A szép és finom bejglit nehéz, hosszadalmas munka elkészíteni, ezért sok háziasszony lemond sütéséről. A következő recepttel nagyon egyszerűen, rendkívül finom bejglit süthet! Nem kell külön felfuttatni az élesztőt, nem kell kelesztenünk! Kezdjünk neki együtt!

Hozzávalók (4 cipóhoz)
50 dkg liszt
20 dkg margarin
5 dkg porcukor
1 dkg só
2,5 dkg élesztő
4 tojás sárgája
1,5 dl tej (lehet kicsit kevesebb is, amennyivel simára össze tudjuk gyúrni a tésztát)

Töltelékek
A mákos bejglihez
35 dkg mák ledarálva
25 dkg kristálycukor
2 kanál méz
5 dkg búzadara
2 citrom héja és ízlés szerint leve
5 dkg mazsola
kevés víz (0,5-1 dl)

A diós bejglihez
40 dkg darált dió
30 dkg kristálycukor
2 kanál méz
5 dkg mazsola
1 narancs reszelt héja
1 citrom reszelt héja, ízlés szerint kevés leve
0,5-1 dl víz
7 dkg darált háztartási keksz, vagy édes morzsa

Elkészítés
A tésztát készítjük el először. Ügyeljünk arra, hogy ne legyenek hidegek a hozzávalók!
A lisztet beleszitáljuk egy tálba, belemorzsoljuk az élesztőt, ezt követi a margarin, porcukor, só, tojás sárgája, majd kevés tejet hozzáadva szép egyenletes tésztává gyúrjuk. Négy egyforma cipót formázunk belőlük és letakarjuk őket. Fél órát állni hagyjuk, közben elkészítjük a kétféle tölteléket.

Töltelék elkészítése
Kb. 0,5 dl vizet cukorral felforralunk. Elkeverjük benne a mézet és a többi hozzávalót.
(A másikféle tölteléket is ugyanígy készíthetjük el.) Lisztezett deszkán kinyújtjuk az első cipónkat. Beletöltjük az egyik töltelék felét, egyenletesen feltekerjük, megkenjük tojás sárgájával, villával megszurkáljuk, vajazott, lisztezett tepsibe (esetleg sütőpapírra) helyezzük, előmelegített sütőben sütjük.

Kanicsár Jánosné

Szűrővizsgálat

Egészséges, tünetmentes egyének artériás stiffness szűrővizsgálatát végezzük az óvárosi rendelőben (Százhalombatta, Szent László u. 17., telefonszám: 354-291) előzetes telefonos egyeztetés alapján.
Vizsgálat díja: 7.000,- Ft
Tekintettel a nagyon magas szív- és érrendszeri megbetegedésekre és halálozásokra, hirtelen halálozásokra, javasolt ezen szűrővizsgálat, ami kb. 10-15 perc fájdalommentes és nagyon pontos felvilágosítást ad az egyén érrendszeréről.

Dr. Pereczár Klára Mária
Dr. Tóth Béla

Felhívás!

Hulladék kommandó tagtoborzó!

A Faluvédő Egylet várja azon százhalombattaiak jelentkezését, akiknek elegük van a város külterületén, kivezető útjai mentén, erdős részeiben, védett területein és szántóföldjei mellett felhalmozódó illegális hulladékokból.

Egyletünk
TÁRSADALMI HULLADÉKJÁRŐR "SZOLGÁLAT"-ot
állított fel 2009. január 1-vel.

Terveink között szerepel a város egész területének feltérképezése, a már felszámolt, de újra "működő" illegális lerakók figyelése, monitoringja.

A törvényesség keretei között szeretnénk módot találni az elhagyott hulladékok tulajdonosainak felszólítására, esetleges nyilvánosságra hozatalára.

Elképzelésünkhöz mindenkitől várunk ötletet, javaslatot, segítséget!

Akcióink során együttműködünk a városi Rendőrőrssel, a Polgárőrséggel, a Közterület-felügyelettel és minden olyan szerveződéssel, vállalkozással, egyesülettel, állampolgárokkal, akik tevőlegesen is részt szeretnének vállalni a város területein elburjánzó szemetelés megállításában!

Jelentkezni folyamatosan lehet a
hulladekkommando e-mail címen,
vagy a
Százhalombatta, Avar köz 4. szám alatt.

Jankovits Márta
Faluvédő Egylet
elnök

Kriszticsné Tápai Mónika
Hulladék kommandó
járőrszolgálat vezető

Faluvédő - Független civil folyóirat © 2008-2009. Faluvédő Egylet, Százhalombatta - Minden jog fenntartva
Vezető szerkesztő: Jankovits Márta
Készítette és karbantartja: Dragon és Társai BT.
Tárhely: BattaNet, Százhalombatta Város Önkormányzata Internet Központ
Értesüléseket átvenni csak a forrásra való hivatkozással lehet, az oldalon található minden tartalom felhasználása csak a tulajdonos írásos engedélyével lehetséges!