Kificamodott a világ.

Mondd, mi bánt?

Sok van, mi égbe kiált.

Olvasok verseket,

soraik rímtelen.

Nincs pont, vessző sem,

kis betűvel végig megy.

És hol az értelem?

Keresem, nem lelem.

Nem leled? Keressed!

Keresem, nem lelem.

Nem leled? Keressed!

Keresem, nem lelem.

Közlik? Kiadják?

Olvastam, kiadják.

Mi bánt még?

Hogy kék az ég?

Nem, az úgy szép.

Bánt, hogy sok a drogos,

bánt, ha közönyös az orvos.

Mi bánt még?

Sok még, ha mondom.

Firkásak a falak, vonatok,

kevés a mosolygó eladó,

sok a csúnya szó

az utcán, a piacon,

meg az országházban.

Túl sok a hirtelen sztár,

ki elhiszi, Ő is az már.

Sok a bűncselekmény,

a jogtalan előnyszerzés.

Még sorolhatnám, de

ami a legjobban fáj:

Kettészakadt az ország.

Csodálkozással vegyes vidámsággal hallgattam május közepén a szúnyogügyi illetékes magyarázatát a vérszívók inváziójakor: meglepett minket, hogy ennyi szúnyog van már ilyenkor. Végre nem csak a téli havazás okoz meglepetést!
Nem óhajtok általános iskolai tanulmányaimra hivatkozni, hisz akkor már a kis nebulóknak elmondták, hogy a szúnyog kikeléséhez meleg és pangó víz kell, hisz ezt az illetékesek is tudják, mint ahogy észre kellett venniük azt is, hogy áprilisban mindkét előírt paraméter teljesült.
El kell ismerni, hogy városunkban az illetékesek hamar felocsúdtak az első meglepetésből és talán elsőként az országban nekiláttak a légi szúnyogritkításnak. Tudjuk, ez a lehető legkevésbé környezetkímélő megoldás, hisz nincs csak szúnyogra ható vegyszer, így mindenféle-fajta rendű-rangú bogár és rovar is elpusztult.
Ezzel párhuzamosan elkezdődött a Duna-parton is a pangó vizek

felkutatása, hogy megakadályozzák a még lárva állapotban lévő további szúnyogok kikelését.
Gond természetesen itt is van, hiszen a védekezést végző szakemberek egy jelentős Duna-parti szakaszhoz nem férnek hozzá. No nem azért, mert valami hepciás magántulajdonos nem engedi őket be a portájára, hanem a KÖVIZIG területe még mindig le van zárva. Ettől kezdve van egy jelentős terület, ahol vígan lerakhatja szúnyoganyó a petéit, a kis vérszívók pedig háborítatlanul kifejlődhetnek.
Civil szervezeteknek/magán- személyeknek a probléma jelzése a feladata, az önkormányzatnak pedig az a dolga, hogy megoldást találjon. Nem értem az önkormányzatot, ennyi év alatt képtelen volt bármilyen megoldást találni, nem tudott semmilyen megállapodást kötni az állami Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatósággal a terület megközelíthetőségéről az összehangolt védekezés érdekében.

"Szülőföldem szép határa! Meglátlak-e valahára?" - így szól Kisfaludy Károly versének első két sora. De vajon van-e szülőföldünk, szülőfalunk? Van, de csak kiknek a szülei ott laktak, ahol a gyermek világra jött. Mindenki másnak az a "szülőhelye", ahova a mentő bevitte az anyukáját. Nem Százhalombatta, Érd, Törökbálint, Kisláng, Seregé- lyes, hanem Budapest vagy Székesfehérvár. Nem beszélve arról, hogy minden, az anya- könyvvel kapcsolatos tenni- valót abban a kerületben kell elintézni, ahová az adott kór- ház tartozik. Sokkal egysze- rűbb lenne a lakóhely szerint illetékes önkormányzatnál. Ma, amikor az emberek ku- tatják a gyökereiket, tudják,

hol keressék, mert a régi anyakönyvekben az igazi lakó- hely szerepelt, mivel az asz- szonyok otthon szültek. Ma már jó és biztonságos a kór- házi háttér, de el kellene gondolkodni a változtatáson, amit javasolunk a mostani, vagy leendő országgyűlési képviselő figyelmébe.
Valahogy így:
Kiss Virág
2009. május 6.
Szülőhelye: Százhalombatta
Született: Budapest VIII. ke- rület
Kíváncsi vagyok olvasóink véleményére.
Elérhetőség: 06-23/356-343, e-mail