Ebben a késő februári ha- vas, jeges, csúszós időben közlekedve elgondolkodta- tott az Óvárosi úthálózat. Kizárólag laikus szemmel és a minimális helyrajzi ismere- teimet felhasználva nézzük meg, hogyan alakulhatott ki a mai úthálózat.
A történelmi Óváros mai út- hálózata teljesen logikusan jött létre, minden település, ami egy folyó és egy meredek domboldal közé van szorítva hasonlóval rendelkezik. Hosz- szú, a folyóval párhuzamos fő- utca (Szt. László út), rövid közök a folyó felé, keskeny és kanyargós utcák a dombol- dalban (pl. Hun u., Hétvezér u., Árpád u., stb.), meredek felvezetők (pl. Gyorma u.) a dombtetőn lévő mezőgazda- sági területekre.
A Szabadság u. kialakulása is természetes, hisz egyrészt azon keresztül közelíthető meg a temető, másrészt kevésbé meredek szállítási útvonalat tett lehetővé többek közt a mezőgazdasági terményeknek.
Az Óváros beszorítottsága miatt - északról a téglagyár, keletről a Duna, délről bel- vizes terület - a további ter- jeszkedés csak nyugatra volt lehetséges a löszfal tetején a mezőgazdasági területek csökkentésével. Ekkor jöhet- tek létre a Szabadság u-hoz csatlakozó utcácskák, pl. Tildy u., Lehel u., Avar köz, stb.
Az elmúlt két évtizedben az Óváros robbanásszerűen fej- lődött tovább, egyrészt be- épült a déli belvizes terület, másrészt a nyugati részen kialakított telkeken családi házak nőttek ki a földből, harmadrészt a Matta kert került kialakításra, ezáltal a lélekszám hirtelen a sokszorosára nőtt. Természe- tesen a beépítésekkel párhu- zamosan az úthálózat is tovább bővült, hisz mindenki szereti közvetlenül megközelí- teni a saját portáját.
Nálam ez az utóbbi időkben történt bővüléshez kapcsolódó úthálózat fejlesztés veri ki a biztosítékot, hiszen ezek már nem a természetes fejlődés részei, hanem az önkormány- zat által jóváhagyott tervek

alapján és felügyeletével hajtották végre.
Először pár szót az Óváros déli részén, a belvizes terü- leten, történt fejlesztésről. Itt kihagyhatatlan az értetlen- kedés, hogyan lehetett erre a területre úgy úthálózatot jóváhagyni, hogy a Kossuth utca meghosszabbítása a gát, helyesebben annak hűlt helye. Komolyabb havária (pl. árvíz) esetén két komoly, és egy- mással összefüggő, logiszti- kai problémát látok. A lakók- nak nincs más menekülési út- vonala, mint a Kossuth utca, az egész terület közlekedését erre az egy, és ráadásul nem is a lakóterület közepén futó, főbb útra alapozták. Ez auto- matikusan magával hozza a másik gondot, azaz az elhá- rításra érkező gépi és emberi erő is csak a Kossuth utcán keresztül tudja megközelíteni a felmerült problémát. Mivel a kiépített mellékutcák eseté- ben jó eset, ha két személy- kocsi elfér egymás mellett, így óhatatlanul torlódás alakul(hat) ki a Sporttelep mellett. Az ott lakók szerencséjére az eddigi védekezési munkáknál szakembereink meg tudták előzni a probléma kialaku- lását, ez viszont nem jelenti azt, hogy a jövőben ilyen nem fordulhat elő.
Most pedig rátérnék kedven- cemre, amit magamban csak Szabadság utcai anomáliának hívok. Ahányszor arra járok olyan érzésem támad, mintha az illetékesek nem vették volna számításba az Óváros bővülésének forgalmi követ- kezményeit, hiszen az új családi házas övezet kiala- kítása, a Matta kert beépí- tése, a Régészeti Park meg- nyitása óhatatlanul a Szabadság utcát tette az Óváros fő közlekedési útjává. A forgalom bővülésére hatás- sal van az is, hogy az újonnan kialakított lakóterületeken még az alapvető élelmiszerek beszerzése is nehézkes meg- felelő bolt(ok) hiányában, így a lakók autóval kénytelenek a városba elugrani bármilyen hiányzó áruért.
Gondolatban tartsanak velem, hajtsunk fel a Szabadság ut- cán a körforgalomtól, miköz-

ben megmutatom, mi zavar.
A kalandok már itt elkezdőd- nek. A körforgalomból egy erős jobbossal indítunk, ami egy éppen csak kétsávos út szélességű sikán kanyar kez- dete, a vonalvezetés amúgy bármelyik Formula 1-es pálya becsületére válna. Ráadásul a kanyarkombináció közepén ott egy kihajtó, ahol a balról jövő forgalom nem látható, innen bármikor jöhet velünk szem- ben egy "bátor" (ismerik: be- hunyt szem és padlógáz) so- főr. Tudom, a kihajtóval szem- ben felszereltek egy tükröt, de itt idézném egy hivatásos sofőr ismerősömet: szép is, domború is, csak arra nem alkalmas, amire szánták.
A kanyargás után, az emel- kedő aljánál, végképp beszo- rulunk, sávok szélessége nem nő, de jobbról ipari beton- kerítés, balról ipari épületek. Nincs egy milliméternyi mene- külési lehetőségünk sem, az a pár méternyi járda is eltűnt. Itt az igazi biciklissel talál- kozni, főleg ha busz és/vagy az iparterületről kihajtó áru- szállító jön a szembe sávban.
Pár tucat méter után csökken a klausztrofóbiánk, bal oldalt eltávolodnak az épületek az úttól, olyannyira, hogy még néhány méter járda kijelö- lésére-kiépítésére is maradt hely. A Matta kert előtt azonban a járda véget ér egy buszmegállónál, ami az amúgy teljesen nyílt tér dacára nem un. öböl, csak olyan jelzésértékűen vannak a szegélykövek kb. 20-30 cen- tivel eltolva. Kitérésre alkalmatlan, talán azért ilyen, hogy aki nem veszi észre a táblát az is érzékelje: bizony itt busz áll meg menetrend szerint!
Tovább felfele, irány a kö- vetkező meglepetés! És íme, máris itt van a Matta kert előtt. Méghozzá egy fekvő- rendőr (lánykori neve: forga- lomlassító akadály) képében. Bár teljesen szabványosan táblázott, sőt a színe is eltér pár árnyalattal a közúttól, de leginkább csak a rutinból erre járók tudják, pontosan merre is van.