Bár a lakótelepen nőttem fel, sokat voltam a nagy- mamámnál az Óvárosban. Talán éppen ezért közelebb is állt hozzám, mint a lakótelep. Nagyon örültem, mikor 1989-ben szüleimmel és testvéremmel beköltöz- tünk a faluba, a Duna-partra. Nagyon szerettem ott lakni, de ahogy az ember nő, más utakra tér. Családot alapít, elhagyja a régi otthont. Így történt ez velem is. Újból laktam egy ideig a lakótelepen, de azt a vágyamat, hogy egyszer saját házam lesz, sosem adtam fel.
Három éve lakunk a Meggyfa utcában, kicsit vegyes ér- zelmekkel. Van jó és van rossz oldala is. De talán kezdjük a jó oldallal. Vannak szomszédok. Persze ez nem mindig és nem mindenkinek jó. De mivel én egy kicsit félős vagyok, ezért örülök, hogy vannak szomszédok. Volt olyan eset, mikor a szomszédasszony elkezdett sütni, de egy tojással kevesebb volt otthon. Mit tegyen? Mivel a Matta-kert környékén nincs bolt, ezért gyorsan átugrott hozzám. Olyan is előfordul, hogy a frissen sült sütiből küld vala- melyik szomszéd kóstolót. De persze van olyan szomszéd is,

akinek semmi sem jó. Mint például, hogy ugat a kutya. Hát persze, mert nem tud beszélni, és különben is csak azért ugat, mert meghallotta, hogy megérkeztünk. Persze az nem baj, hogy az ő papagája folyamatosan csipog. Aztán jó az is, hogy hazamegyek a munkából és kiülhetek a hintaágyba, a teraszra, a kertecskémbe. Persze ha a kertemről beszélek, akkor - aki tudja, hogy mekkora - mindenki csak mosolyog, mert az a 48 m² nem igazán nevezhető kertnek. Amúgy pedig ennek is megvan a maga előnye. Nem kell annyit gazolni, meg locsolni.
Akkor most lássuk, hogy mi nem jó.
Az, hogy közel vannak egymáshoz a házak. Ha kint vagyok a kertben az emeleti szomszéd mindent lát, mert az ő erkélye is azon az oldalon van, a másik szom- szédnak meg a hálószobája van a kert felé, így ha le szeretne feküdni aludni, nem biztos, hogy a hangzavartól el tud aludni. Ha valaki hangosan hallgatja a zenét, akkor azt az egész Matta-kert hallja, vagy éppen 28-adszorra hallani ugyanazt a gyereknótát, nem igazán felemelő érzés. Ha egy kis csendet szeretnék a zűrös nap

után, akkor a szomszédnál biztos buli van és nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is kiabálnak, mert esetleg egy kicsit már felöntöttek a garatra. Ha felém fúj a szél átjön a szomszédból a cigi- füst, a csikkek az én kertemben landolnak, amit én nem szeretek. Ha hétvégén kicsit tovább szeretnék aludni, akkor a szomszéd gyerekek már kora reggel elkezdenek kiabálni, moto- rozni. Ahhoz, hogy bármit megvegyek, autó kell, hogy kimenjek a lakótelepre. Nincs egy bolt, ahova - ha hirtelen kell valami - el tudok gyorsan menni, pedig laknak a faluban annyian, hogy egy nagyobb bolt - ahol mindenfélét árulnának - elkelne. A gyere- keknek nincs egy hely, ahol játszhatnának, a legközelebbi játszótér a Duna-parton, vagy a Géza fejedelem utcában van. Nem látni mást, csak házakat egymás hegyén-hátán. Hiányoznak a fák, a bokrok. Nekem személy sze- rint az elején nagyon hiá- nyoztak a madarak, bár azok mostanára már szerencsére megjelentek.
Hogy mit szeretnék? A leg- többen társasházban lakunk. Figyeljünk oda egymásra, próbáljunk meg alkalmazkodni egymáshoz és az adott környezethez. Próbáljunk meg egymás mellett békességben élni, ha már ezt a "közös- séget" választottuk. Úgy gondolom, ha már Matta-kert lakópark az elnevezés, akkor legyen valóban olyan. Van még üres telek, ahol kis parkot, a gyerekeknek játszó- teret lehetne kialakítani padokkal, asztalokkal. Legyen több fa, bokor. Amikor virágos Százhalombattáról beszélünk, akkor ne csak az Erőmű kör- forgalomig ültessenek virágot, hanem jöjjenek be a faluba is. Itt is élnek emberek, akik igénylik a szépet. Már ki vannak építve az utcák, las- san az építkezések is befejeződnek, lehetne gondol- kodni a szépítésen.