A körmenetnek egészen a második világháború végéig a budai vár adott otthont, nem pedig a pesti belváros, ahogyan napjainkban. A szokás történetében az 1848-49-es szabadságharc után több mint tíz éves kény- szerszünet következett be 1860-ig. Ezután augusztus 20-a egyre népszerűbbé vált, és a körmenetet országos érdeklődés kísérte.
A francia forradalom mintájára a 19. század végén igény merült fel magyar nemzeti ünnep megalkotására is. Hosszas parlamenti vita indult, amely március 15. és augusztus 20. körül forgott. Az utóbbit ellenzői az ese- mény katolikus jellege miatt alkalmatlannak tartották a soknemzetiségű és vegyes felekezetű ország egységének kifejezésére. Végül 1891-ben mégiscsak nyertesként került ki augusztus 20-a, amit munkaszüneti napnak, kora- beli elnevezéssel norma-nap- nak minősítették. A fent említett okok azonban megakadályozták, hogy álta- lánosan elfogadott ünnep alakuljon ki, hiszen a kör- menet elsősorban a kato- likusok körében volt népszerű.
A vasúthálózat bővítésével párhuzamosan vidékről akár több százezren is a fővárosba érkeztek, a budai várat ellepték az ünnepi viseletbe öltözött emberek. Hasonló azonban nem mondható el a Bécsben székelő uralkodóról, aki nem vett részt a körmeneten, ez alól kivételt jelentett az 1917-es háborús év, amikor az utolsó magyar király, IV. Károly a menet élén vonult.
A körmenethez kapcsolódó új, érdekes jelenség is felütötte a fejét, mégpedig a budapesti vásárlás: a városba érkező tömeg a körmenet után az utcákat rótta, hogy különféle portékákat vásároljon. Az újságokban megjelentek a "Szent István-napi vásár" hirdetések, az üzletek pedig teli polcokkal várták a látoga- tókat. Ez a vásárlási láz egé-

szen az 1940-es évek végéig kitartott, csak a Rákosi-rendszerben szűnt meg. Ugyancsak a Monarchia végén bukkant fel újra egy elfe- lejtett szokás, az aratóünnep. Miniszteri kezdeményezésre elevenítették fel a néphagyo- mányt, amely ekkor még nem kapcsolódott össze augusztus 20-val. Az új kenyér jelenléte csak fél évszázad múlva vált meghatározóvá.
Az első világháborúban és az azt követő években a nagy- szabású ünnepségek elma- radtak. Néhány évnek kellett eltelnie, hogy a kialakult új politikai rendszer megfogal- mazza önmagát és ennek megfelelően alakítsa az álla- miságot szimbolizáló ünne- pet.

A Horthy-rendszerben fektet- ték le augusztus 20-nak, mint nemzeti ünnepnek az alapjait. A korábbi szokások közül megőrizték a Szent Jobb körmenetet, a lóversenyt, amelynek tétje a Szent István-díj volt és az ünnepi mulatságot, amelyet rengeteg programmal bővítettek ki. Az új és a ma is létező szokások közé beemelték a tiszt- avatást, az ünnepélyes őrségváltást, a néphagyo- mányok ápolását és a tűzijátékot.

A hajdani
Rév ABC
sorsa

Szomorú látni a falu közepén a bezárt épületet. Utolsó tulajdonosa a Budakörnyéki ÁFÉSZ levélben azt kérte a helyi önkormányzattól, hogy az épületet a közösség részére hasznosítsa, ez eset- ben ingyenesen átengedi a tulajdonjogot a városnak.
Kiderült, hogy amíg a fel- építmény az ÁFÉSZ-é volt, az alatta lévő földterület a Magyar Államé. Az ÁFÉSZ megbízottja felkereste egye- sületünket, hogy kísérje figye- lemmel az épület sorsát.
Megkeresésünkre az önkor- mányzat Kincstár- Adó és Vagyonkezelési Irodája részé- ről kedvező választ kaptunk, hogy a városnak szándékában áll megvásárolni a földterü- letet és hasznosításánál maxi- málisan figyelembe veszik az Óváros közösségi igényeit.