Dunafüredi lakosként válo- gathatok a nyári programok között, mondhatni azt is, hogy változatos rendez- vények közelében élek. A minden évben megrende- zésre kerülő Battai Napok családom közös programjai közé tartozik, mint ahogy minden más városi ren- dezvény is. Mégis úgy gondoltuk, az idei évben a számunkra kieső Óvárosba is ellátogatunk és megnéz- zük a "falusiak" ünnepét, az Óvárosi Napokat.
Az odavezető úton morfon- díroztunk, hogy milyen lehet a helyszín, vajon milyen programok fognak várni, és természetesen volt bennünk egyfajta kíváncsiság is, vajon hasonlít-e a Battai Napokra? Amint odaértünk, minden ad-

digi kérdésünkre választ kaptunk.
A helyszínválasztás kitűnő volt, hiszen a kisebb gyer- kőcök is találtak maguknak elfoglaltságot, amíg a szülő éppen egy koncertet nézett, vagy egy jót beszélgetett, a már régen látott isme- rősökkel. A jellegzetes Duna szag, csak fokozta a bennünk lévő kellemes érzést. Jólesően szívtuk magunkba a pecsenyesütőből áradó illattal együtt.
Számunkra a programok csúcspontja a családi csó- nakázás volt, ahonnan megismerhettük a Téglagyár - Sánc hegy azon részleteit, amely csak innen volt látható, élmény volt a Budapesti Operettszínház fiatal színé- szeinek előadása is.

Persze volt olyan program, amin nem tudtunk részt venni, de legközelebb nem hagyjuk ki őket, ígérem! Szóval ez nem olyan, mint a Battai Napok, nem is szabad összehasonlítani. Ez egy nagy családi vígasság volt! Áradt a szeretet és a jókedv mindenkiből. Mindenki ismert mindenkit, ebből adódóan nem ment el senki sem a másik mellett beszélgetés nélkül. A szervezésben biztos sok munka volt, színes, és nívós programok várták az odaérkezőket. Bár a tűzijáték elmaradt dicséret illeti meg a szervezőket, mint dunafüredi köszönöm, és kívánom, hogy jövőre még több városlakót vonzzon az óvárosiak szeretete és jókedve!

2008. októberében lesz 10 éve, hogy egy lelkes kis csapat úgy gondolta, ideje feléleszteni a régi hagyomá- nyokat és az 1920-as években Százhalombattán működő Ifjúsági Egylet utódjaként létrehozta a Faluvédő Egyletet.
Sokan az akkori alapítók leszármazottai vagyunk, ezért is választottuk az egyesület helyett a régiek tiszteletére az "Egylet" nevet. Az idősebbek még ma is így nevezik a közösségi házat, amelyet az egész falu összefogásával építettek fel az 1930-as években.
Akkor élénk kulturális élet folyt a faluban. Volt szín- játszó kör, dalárda, legény- egylet, leányegylet, varrókör, futballcsapat, bálok, teadél- utánok, könyvtár. Itt volt az iskola, ami meghatározta a kulturális életet egy-egy lel- kes tanító vagy pap veze- tésével. A fiatalság nem várt sehonnan sem segítséget, összefogtak és Százhalom- batta megye szerte híres lett, főleg az igényesen előadott

népszínművekről. Az akkori egyleti tagok közül már csak négyen élnek, Bauer Istvánné Manci néni, Buzay Józsefné (Tóth Nusi), Stróbl Károlyné (Szabó Nusi), Balogh Józsefné (Kácser Teruska). Ketten, Csiszér Balázsné (Tóth Juci) és Sefcsik Pista bácsi nem- régen hunytak el. Mind a hatan a Faluvédő Egylet örökös tagjai. Mi folytatni szeretnénk a munkájukat, ha nem is a régi formában, de összefogni az Óváros régi és új lakóit, hogy úgy érezzék közösségben élnek, ahol fontos a másik ember, ezért szeretettel várunk mindenkit

a Faluvédő Egyletben.
Megtalálhatóak és elérhetőek vagyunk. Októbertől a Baba Klub mellett (amely már szep- tembertől várja a kicsiket) négy új klubot indítanánk, hogy ki-ki az érdeklődésének megfelelően tudjon válasz- tani. Terveink szerint lenne zenei, képzőművészeti, iro- dalmi és informatikai klub, ahol mindenkit szívesen vá- runk, a környezetvédelem és a közélet iránt érdeklődőket is. A közösségi ház új, fiatal művelődés szervezője Mészá- ros Szilvia rendszeresen tájékoztatja olvasóinkat a negyedéves programokról.