Néha rápillant a telefonra, várja, hátha valaki felhívja. A kis szobára rátelepszik a szomo- rúság, a magány. Aztán egyszer csak fény szűrődik be az ablakon, hangos kiabálás hal- latszik.
A néni odatopog az ablakhoz és szeme könnyel telik meg. A boldogság könnyeivel. A családja áll a kapu előtt. A gyerekek és az unokák hangosan kiabálják, hogy "Boldog karácsonyt!". A néni nagyon boldog. A család apraja-nagyja díszíti a kis fát, miközben karácsonyi dalokat énekelnek. Előkerül az ünnepi abrosz és a díszes tányérok. A sok finomság illata átjárja az egész szobát. Most már nyoma sincs a szomorúságnak. Vacsora után közösen eléneklik a "Mennyből az angyalt" és mindenki átadja az ajándékát. A néni számára a legszebb ajándék az, hogy a családjával ünne- pelhet.

***

Kedves Olvasó!
A történet írása közben felmerült bennem egy kérdés. Valóban a szeretetet ünnepeljük ezen a napon, vagy egyszerűen csak az egész évben elfelejtett "szere- tetet" akarjuk pótolni és lelkiismeretünket megnyugtatni azzal, hogy sok drága ajándékot veszünk ahelyett, hogy figyel- münket egész évben szeret- teinkre irányítanánk és nemcsak ezen a napon. Az ünnep ferge- tegében álljunk meg egy percre, gondoljunk azokra, akik messze vannak tőlünk. A sok teendő közepette ne feledkezzünk meg a családunkról, szüleinkről, bará- tainkról. Ha nem tudjuk őket meglátogatni, akkor legalább telefonon hívjuk fel őket, hisz egy rövidke kis beszélgetés, nagyon sokat jelenthet szá- mukra.
Ezekkel a sorokkal kívánok Önöknek boldog, szeretetteli, békés karácsonyi ünnepeket.

Ki-ki a saját távoli család- tagját kereste. Miért szép mégis nekem? Szeretetben él- tünk egymás közelében. Egy volt akkor a fontos, a túlélés.
A későbbi karácsonyokon már ajándék is volt a kis Jézustól, amelyekkel együtt tudtunk játszani a testvéremmel, a barátnőimmel. Sok örömöt je- lentettek ezek az egyszerű játékok, a malmozás, vagy a "Ki nevet a végén?". Szeret- tem a játszás örömét és a meséket is. Ma is, ha leha- jolunk és mesélünk egy kis- gyermekhez, beszélgetünk vele, így ismerjük meg őket, így lesz a felnőtt példakép az ő szemeiben, akit szívesen utánoz.
Sokat beszélgettünk a fér- jemmel a gyermekkorunkról, a családból jött történetekről, amelyek generációkon át öröklődtek. Szívesen mesélt a régi estékről, amikor a csa- ládtagok egymással beszél- gettek. Édesanyja lámpagyúj- táshoz készülve puha ruhával megtisztította a lámpa üvegét

- megszépítve az estét - ujjával megkoccintva az üve- get, annak csengésével kíván- va a családnak jó estét. Min- den alkalommal, amikor fér- jem ezt elmesélte, a szemé- ben láttam, hogy újra hallja a lámpaüveg csengését.
A kisgyermeknek szerető csa- ládja adja az alapot az egészséges élethez. A szülő magához öleli, melegséget, biztonságot ad. Ezért a szülő a legfontosabb a gyermeknek, amit semmilyen játéktárgy bármilyen drága is, nem helyettesíthet. Karácsonykor több szeretettel, játszással és kevesebb játéktárggyal ajándékozzunk. Ezt saját csa- ládomból, a hivatásomból, harminckilenc évi óvónői tapasztalatomból tudom.
Egy kétsoros verssel kívánok békés karácsonyt a csalá- doknak:
"De jó lenne, de jó lenne, ha az öröm útra kelne
S elindulna mindenhova, ahol eddig nem járt soha."

Szerettük volna elvarázsolni vendégeinket, igyekeztünk ünnepélyessé, meghitté tenni óvodánkat. Őszi pompába öl- töztettük a helyszínt, csendes zenével, gyertyafénnyel vár- tuk vendégeinket.
A Fényjátékosok - amatőr üvegfestők baráti körének - kiállításán a képek csillogtak a gyertyafényben. Igazi fény- játék volt szemünknek.
A Felhőjárók előadása szívet, lelket melengető, megható élmény volt.
A néptánc, a citerazene, a megható irodalmi élmény, a gyönyörű ének és a programot záró népzene kellően fokozták a hangulatot, befejezésül Brahms: Magyar Táncával.

A műsorban felléptek:

Természetesen rendezvé- nyünk sikeréhez hozzájárultak a helyi vállalkozók, magán- emberek anyagi támogatá- sukkal. Ezúton, még egyszer köszönjük.