2006 szeptemberében Ádám fiúnk súlyos életveszélyes sérülést szenvedett. Az akkori tragédián túllépve megpróbál- tunk minden erőnkkel a to- vábbi gyógykezelésében se- gítséget nyújtani. Az orvosok azt mondták, hogy hosszú időbe telik a gyógyulás (2-3 év). Ez alatt az időszak alatt Ádám többször volt kór- házban. 2008 februárjában hoztuk haza a kórházból, amikor egy civil szervezet "Összefogás Ádámért" címen gyűjtést szervezett a megse- gítésünkre. 2007 márciusában feladtam a munkahelyem, hogy Ádámot el tudjam látni és ápolni. Ádám ápolásához szükséges dolgokat a barátok és ismerősök segítségével szereztük be. Minden szükséges dolgot kölcsönbe kaptuk.
Mivel Ádinak fejsérülése volt, bal oldalát nem tudta moz- gatni, így szükségessé vált egy olyan speciális  ágy be- szerzése, amit több részben lehet állítani. Egy  felfekvést megelőző matrac is szüksé- gessé vált, hiszen a nap nagy részét ágyban tölti. Az ápo- láshoz nagyon sok dol- got kellett beszerezni. Ezt a mi keresetünkből nem tudtuk volna megvásárolni. Egy egész város fogott össze: rokonok, barátok,  kollégák, ismerősök és sok ismeretlen jó érzésű, együtt érző ember. Akiknek a mai napig hálásak vagyunk így ismeretlenül is. A befolyt összegből jól kellett gazdálkodni, hogy minden egyes fillért Ádám ápolására tudjunk fordítani.
Akik hasonló helyzetben van- nak, vagy voltak azok tudják, hogy minden gyógyászati esz- köznek eléggé borsos ára van. Az OEP nem mindenhez tud támogatást adni.
Sikerült az Interneten felku- tatni egy olyan Alapítványt, ahol ezeket az eszközöket sokkal kedvezőbb áron tudtuk beszerezni.
A maradék pénzt Ádám gyógy- kezelésére fordítjuk. Találtunk egy magánklinikát, ahol eze- ket a betegeket nagyon jó eredménnyel gyógyítják, a minden napjaikat teszik könnyebbé.
RTM-s kezeléseket kap, ami egy elektromágneses kezelés, amivel alvó idegpályákat ébresztenek és hisszük, hogy

újra megmozdul a karja és a lába. Már a negyedik kezelést kezdtük el. Az orvos szerint tíz kezelésre lenne szükség. Az ad hitet, hogy hasonló be- tegségben szenvedő emberek- kel találkozunk, akik már több kezelésen túl vannak és elmondják, hogy milyen nagy változásokon mentek keresz- tül. Rettenetes küzdelem, élni akarás munkálkodik a sérült emberekben. Nem adják fel a harcot legyintve, hogy a sors akarta így.
A mindennapok gondjai mel- lett azt hisszük, hogy mi va- gyunk a legelesettebbek, a legszerencsétlenebbek és fel- adjuk a harcot.
Mi ezt nem tehetjük meg, minden erőnkkel azon küz- dünk, hogy Ádám lábra álljon és járni tudjon ismét. Ő is megvívja a mindennapi har- cát. Márciusban vásároltunk egy olyan speciális kerekes- széket, amiben a megfelelő rögzítéssel állni tud. Akkor 3 perccel kezdtük, most 15 percet áll a gyógytornászok segítségével, akik naponta masszírozzák, hogy izmai ne sorvadjanak el. Ők már családtagnak számítanak, tudnak napi gondjainkról, és ha tudnak, szívesen segítenek bármiben. A koncert kapcsán sikerült a Sérültekért Ala- pítvánnyal is felvenni a kap- csolatot. A támogató szolgá- laton belül sokat segítenek ők is. A betegszállítástól kezdve a személyi segítségig. Nagyon kedves és szimpatikus embe- reket ismertünk meg. Akiknek az ember a legfontosabb, és szeretettel, megértéssel te- szik a munkájukat.
Mivel közeleg a Karácsony mindig az jár a fejemben, hogy mennyi segítséget kap- tunk idáig. Sok szervezet ajánlotta fel a segítségét, aminek a legtöbbjével éltünk is. Minden segítséget nem tudtunk elfogadni, de kö- szönet érte, hogy gondoltak ránk. Ez is erőt ad a további gyógyuláshoz. A segítség sok- szor onnan jön, ahonnan az ember nem számít rá! Ez is bizonyítja, nem vagyunk egyedül.
Van egy kedves barátunk,  Mészáros Attila és családja, akik még a mai napig is sokat segítenek, a szállításban is, ha Ádámot kezelésre visszük. Sokszor a hétvégéjét áldozza

fel értünk és ő azt mondja, ha Ádámról van szó ez nem áldozat számára.
Köszönöm elsősorban a szüleimnek, testvéremnek, a családomnak, rokonoknak, ba- rátoknak, ismerősöknek, kol- légáknak, Ádám barátjának, volt osztálytársainak, akik még néha látogatásukkal fel- vidítják Ádámot, hogy kitar- tottak mellettünk és mindig számíthatok rájuk. S, kívá- nom, hogy Ádám nehéz- ségekkel és küzdelemmel kikövezett útja új, jobb irányba vezessen.
"Hiszen a múlt rövid villanás csupán, a jövőt be kell teljesítenie." Végig kell járnia az utat mindig csak egy lépést lépve, de ezt bátorsággal, szeretettel, és hittel tegye, s majd mikor léptei már határozottá vállnak akkor már szilárdan áll a földön újra.
Gondolom, van elég ideje arra, hogy megtalálja saját világát és álmait! Ezekkel a gondolatokkal kívánok min- denkinek Békés és szeretet teljes Karácsonyt!